Old but gold
2008.03.10. 08:22
Hát egen, jó ez így. 28. :) Megint megvolt egy szülinap, és - cseppet sem érdekes módon - ezt is egy nappal korábban ünnepeltem, úgy, mint a huszonhetest. A mostani pörgés színhelye a kecskeméti Bling Bling volt, ami végül is kellemes csalódás volt, képet is csatolnék, de az még nincs. :) Szóval jót mulattunk, ez a lényeg.
Bár azért csendesen megjegyzem, hogy az én party-napom már leáldozott, nem vagyok én már olyan megveszekedett bulihuligán. Mondjuk sosem voltam. :D Jó, a huszas éveim elején kiengedtem a gőzt rendesen, de ez már egy más világ. Jobban preferálok egy jó színházi előadást, mint egy hajnalig tartó bulizást. Ez van. :)
Nem tartom gáznak az öregedést, mert 1. rajtam nem látszik :P 2. attól, hogy ennyi vagyok, még nem kell befordulni. Nyilván minden életkornak megvan a maga szépsége. És meglepő módon kezdek beérni (már épp itt volt az ideje). Vannak terveim, álmaim, és persze ezekhez van egy társam. Így azért már sokkal könnyebb. :)
Bár azért csendesen megjegyzem, hogy az én party-napom már leáldozott, nem vagyok én már olyan megveszekedett bulihuligán. Mondjuk sosem voltam. :D Jó, a huszas éveim elején kiengedtem a gőzt rendesen, de ez már egy más világ. Jobban preferálok egy jó színházi előadást, mint egy hajnalig tartó bulizást. Ez van. :)
Nem tartom gáznak az öregedést, mert 1. rajtam nem látszik :P 2. attól, hogy ennyi vagyok, még nem kell befordulni. Nyilván minden életkornak megvan a maga szépsége. És meglepő módon kezdek beérni (már épp itt volt az ideje). Vannak terveim, álmaim, és persze ezekhez van egy társam. Így azért már sokkal könnyebb. :)
Lemaradva önmagamtól
2008.03.05. 13:12
Az a kolosszális problematika lépett fel, hogy egyszerűen nem jut időm blogolni. Ez azért enyhén furcsa, mert elvileg minden délelőttöm szabad, de én persze mindig találok valamit, amivel elszúrom az időmet. Ehhh...
Na, whatever, az a lényeg, hogy a tervezett felsőoktatásos poszt úgy elmarad, mint a huzat. Igazából a Szegedi Estben elhelyezett hülye SZDSZes propaganda inspirált volna egy kicsit, amihez hozzájön a klassz video, amiben a srác átveszi a diplomát, ami egy nagy pakli vécépapír (ez egyébként egy klassz reklám, aminek a tartalmával egyet is értek).
Röviden: felsorolják a gondokat a felsőoktatásban - mind egy szálig igaz. Csak azt nem értem, hogy erre miért az a megoldás, hogy fizetni kell a diplomáért?!
Attól majd lesz értelme (csak példa) egy művelődés-szervező diplomának?! Lesz a fenét, ugyanúgy szart sem ér, mint a kétezredik kibocsájtott jogász, vagy magyartanár, vagy óvónő...
Persze az egyetemnek is érdeke életben tartani az életképtelen szakokat, mert ők is fejkvóta alapján kapják a pénzt. Több hallgató=több lóvé.
Nos, röviden most ennyi jött ki belőlem, természetesen minden felkészülés, utánanézés, adatok ellenőrzése nélkül. Amatőr vagyok, nem oknyomozó riporter, kérem szépen.
A szubjektivitás jogát fenntartom.
Röviden: felsorolják a gondokat a felsőoktatásban - mind egy szálig igaz. Csak azt nem értem, hogy erre miért az a megoldás, hogy fizetni kell a diplomáért?!
Attól majd lesz értelme (csak példa) egy művelődés-szervező diplomának?! Lesz a fenét, ugyanúgy szart sem ér, mint a kétezredik kibocsájtott jogász, vagy magyartanár, vagy óvónő...
Persze az egyetemnek is érdeke életben tartani az életképtelen szakokat, mert ők is fejkvóta alapján kapják a pénzt. Több hallgató=több lóvé.
Nos, röviden most ennyi jött ki belőlem, természetesen minden felkészülés, utánanézés, adatok ellenőrzése nélkül. Amatőr vagyok, nem oknyomozó riporter, kérem szépen.
A szubjektivitás jogát fenntartom.
Csúszásban
2008.02.24. 10:17
Oh, anyám, ezer és egy éve nem volt érkezésem írni semmit... :|Váhh, szóval most még kábé kéthetes csúszásban vagyok. Szó szerint. :) Szóval Valentin napon korizni voltunk a szegedi jégen, bár a nap meg az esemény egybeesése tulajdonképpen csak véletlen.
A kolisaimat vittem, plusz egy potyautast. ;) Így tulajdonképpen minden frankón összejött, Zsanimmal tök jót koriztunk. Nyilván nem ez a romantika csúcsa, de kézen fogva korcsolyáztunk, és ez marha jó móka volt. :)
No, de még valami: a világ egyik legunalmasabb, és egyben legelcsépeltebb közmondása tényleg igaz: mégpedig az a hülye "milyen kicsi a világ". Hát banyek, tényleg az. Ugyanis összefutottam egy volt csoporttársammal, Bagi Lacival, aki szentesi, és ott is sikerült elhelyezkednie egy szakközépben, és lám, ő meg a tanítványait hozta korcsolyázni. Na, erre mennyi az esély? :) Dumálgattunk egy kicsit, és kiderült, hogy ő is menne egyetemre szeptembertől. No lám, nekem is ez a problémám. Mindegy is, Laci pár lépéssel előttem járt szervezésben, és ő közölte velem a szomorú hírt: kiegészítő képzés már, mesterképzés még nem indul... Na, ezzel most mi a jó eget lehet kezdeni?
Tehát az egyetem-téma csúszik egy évvel, viszont vitriolba mártott ujjbegyeim nemsokára újra lecsapnak a klaviatúrára, és ejtek pár szót halódó felsőoktatásukról...
Zene füleinknek 4.
2008.02.15. 10:56
Végre kééééééééééész!!! :) Hogy mi? Hát nem más, mint a 30Y Pécsi tánctanár című klipje, amiért már annyit sírtam. Sajnos nem a fiúk készítettek egy profi videot ehhez a régi számhoz, nekem kellett összeütnöm egy képhalmazt.
Mindegy, eddig nem volt, most már van, még ha csak ilyen is. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. :)
Ati "azt mondta magában, hogy minden nagyon jól van". Virágozzék ezer virág, éljen soká' a harmincipszilon.
Mindegy, eddig nem volt, most már van, még ha csak ilyen is. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. :)
Ati "azt mondta magában, hogy minden nagyon jól van". Virágozzék ezer virág, éljen soká' a harmincipszilon.
Szolgálati közlemény 5
2008.02.13. 12:34
Nos, hát kedveseim az úrban: megújultunk. Elkészült az új dizájn, magam vetettem papírra, illetve képernyőre, izé.
Tulajdonképpen mélyebb elemzést nem ér meg, egy gyűrött papírlapon mindenféle logók, Jézus-vízió, zenei elkötelezettség, anti-kertévé misszió, meg persze az iwiw, a szívem közepén. Azt tulajdonképpen nem is igazán értem, minek tettem bele.
Na, mindegy, mindenkinek további kellemes olvasást itt, elmém túlcsordulásának pocsolyáiban.
Tulajdonképpen mélyebb elemzést nem ér meg, egy gyűrött papírlapon mindenféle logók, Jézus-vízió, zenei elkötelezettség, anti-kertévé misszió, meg persze az iwiw, a szívem közepén. Azt tulajdonképpen nem is igazán értem, minek tettem bele.
Na, mindegy, mindenkinek további kellemes olvasást itt, elmém túlcsordulásának pocsolyáiban.
Érdekös
2008.02.12. 10:54
Nagy délelőtti ráértem az iwiwen szörföztem, és az jutott eszembe, hogy milyen érdekes is lenne egy pszichológust ráállítani a lapokra. Elemezzünk, kiről mit mondanak el a képei, mit közöl a tudatalatti.Mit jelent vajon az, ha valakinek gyerekkori képe van beállítva alapértelmezettnek? Hatszáz tangás kép totálban? Ez azért már gyanús... Szóval az ember üzen, még ha nem is tud róla, én pedig határozottan kíváncsi vagyok, hogy mik is ezek az üzenetek.
Sajnos én nem vagyok olyan mértékben járatos a lélektanban, mint amennyire jelen esetben kellene. Tehát, ha felbukkanna itt valami szolgálaton kívüli lélekbúvár, akkor szívesen látnék tőle némi alapfokú elemzést.
Most persze nem fogok belinkelni oldalakat az iwiwről, lehet ott találni gyöngyszemeket könnyedén. Kis segítség: subba szív iwiw.
Milyen állat a bulvárdíszpinty?
2008.02.05. 15:58
Jó nagy, az bizonyos. Hétfő este, Swung, MTV, Nagy Sanyi vs. Kiszel Tünde. A felkonfról lemaradtam, ám abban volt a kulcskifejezés, amivel Sándorunk illette a magyar szennymédia koronázatlan királynőjét: bulvárdíszpinty.No, ezen a nemzet Tündéje úgy, de úgy megsértődött, hogy ki sem engesztelődött a műsor végéig. Az alapvetően jó hangulatú interjúból így lett sértődött válaszolgatás. És persze Tünde megint házhoz ment a kutya f... fájáért, adta önmagát, az orbitálisan naív, ám öntelt hülyepicsát.
A negatív alapállásából egy percig sem engedett, azzal volt elfoglalva, hogy Sanyi mit tett le eddig az asztalra. Merthogy ő egy országos, nagy nézettségű tévében műsorvezető (Bépé tévé, bazmeg!), meg menedzser, meg anya, meg fejből tud minden Wagner operát. Ja, meg volt az Operabálban. És ez hol érdem, anyám??? Ha jól tudom, akkor az nem egy meghívásos buli: kicsengeted a belépőt, és máris nyomulhatsz a hazai celebritásokkal. Közös fotó Schmuk Andorral, ez ám a karrier!
A művésznő váltig hangoztatta azt is, hogy ő csak hosszas kérlelés után volt hajlandó eljönni, mert olyan jó szive van. Persze az összepasszírozott mellek alatt azért nem csak egy érző szív, de egy pénzes erszény is meghúzódhat. Erre Sanyi remekül rá is világított, egyrész kiemelte, hogy a Swungba általában ingyen jönnek a vendégek (nem is akárkik...), másrészt bedobbta a slusszpoént: a mű-vésznő gázsiját aprópénzben tette elé az asztalra...
Sum: Tünde hozta a formáját, egy percig sem vette észre magát, megmaradt egy korlátolt, öntelt, üresfejű libának. Sanyi KO-val küldte haza.
A tanult tinó
2008.01.31. 09:17
Köszönöm, Istenem, hogy elkövettem azt a rengeteg hibát, hogy meghoztam azt a mérhetetlenül sok rossz döntést egész életemben!Tegnap este Kecskeméten voltunk színházban, a Hairt néztük meg a kolisokkal, és ekkor megvilágosodtam. Ha nincs az a sok hibás lépés, elkúrt szituáció, rossz választás, akkor most nem az lennék, aki vagyok.
Azt ugyan nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki azt a kegyelmi állapotot, amibe most kerültem, és aminek a motorja Zsanim. Valószínűleg nem voltam jó ember, szerintem még most sem igazán vagyok az. Az lenne a fair, hogy most vezeklés jöjjön, erre én mit kapok a sorstól?! Ajándékot. Hihetetlen.
Bár úgy tűnik, hogy bejön ez a fordított pszichológia: sokat fejlődtem az elmúlt majd' egy évben, és egy kicsit fel is nőttem. Zsani a kellő motiváció. Nem csinálom a korábbi kis stiklijeimet, és a hozzáállásom is egészen pozitív. Úgy tűnik, még a sértődöttségemet is sikerült kinőnöm (hihetetlen) :) Egyszóval teljesen más minden, és megtanultam tanulni a saját hibáimból. Ezért is jó, hogy annyi volt korábban, így már teljesen fel vagyok vértezve. :)
Glória nem ismer
2008.01.23. 13:13
Na, ezt csak így, sutyiban, kutyafuttában, a munkahelyről. :) Szóval Glória nem ismer.
Van ez a klassz dolog, az iwiw. Én szeretem, megtaláltam ezer éve nem látott áltisis osztálytársaimat, elcsodálkoztam, hogy azóta hány barátnőmnek (értsd: női barátomnak) született gyereke, és lám, mennyit hízott a gimi óta Gábor (neki is születetett gyereke, by the way).
Szóval én így állok hozzá az iwiwhez, nem jelölgetek a vakvilágba, csak bizonyos ismeretség után. (Egyszer megjelölt egy srác, akivel egyetlen egyszer futottam össze a Burger Kingben. Normális?) Szóval igyekszem rendeltetésszerűen használni a (legnagyobb?) közösségi hálót. Megjelöltem Glóriát.
A szépnevű hölgy ezer éve barátnőm volt, kábé két évet jártunk együtt, bizonyosan szerettük is egymást valamilyen szinten. Voltak nagyon jó pillanataink, óráink, heteink. Nem ez volt a világ legjobb kapcsolata, de nem is volt olyan katasztrofális. Én akkoriban (meg még sok éven át) gyerekcipőben jártam a társas kapcsolatok terén, szóval értelemszerűen nem lehetett felhőtlen a viszonyunk. Bár utólag visszatekintve jóval több jó volt benne, mint rossz. Aztán elkúrtam.
Összejöttem az egyik osztálytársával, Gabival. Már a kezdetektől fogva volt valami mágia közöttünk, ami négy év múlva egy kalandos délutánban csúcsosodott ki. Na, és ennyi is volt. Utána volt veszekedés, kiabálás, sírás, de valami rejtélyes módon együtt maradtunk.
Aztán egyszercsak mégis szakítottunk, ő adta ki az utamat. Finito. Akkoriban már mások voltak a fontos dolgok neki, és mások nekem. No, egy idő után sikerült túltennem magam a válságon, mert bizony engem rendesen megviselt. Mindegy is, a lényeg, hogy jól váltunk el, nem haragudtam rá (nem is volt miért), és ő sem haragudott rám (neki lett volna miért).
Nem találkoztunk utána sokáig, de hébe-hóba összefutottunk Szentesen, ilyenkor jót dumáltunk, semmi gond sem volt. Persze mi is lehetett volna? Aztán egyszer megváltozott valami. Találkoztunk egy ex-médiás-kertipartyn, és ott már éreztem, hogy valami nincs rendben. De hogy mi, arról sejtelmem sem volt. Utána kábé évekig nem találkoztunk, azóta gondolom fokozódott ez a helyzet, ami most ide lyukadt ki.
Glória nem ismer. Kissé fáj, hogy így esett, de ellene tenni nem tudok.
Van ez a klassz dolog, az iwiw. Én szeretem, megtaláltam ezer éve nem látott áltisis osztálytársaimat, elcsodálkoztam, hogy azóta hány barátnőmnek (értsd: női barátomnak) született gyereke, és lám, mennyit hízott a gimi óta Gábor (neki is születetett gyereke, by the way).
Szóval én így állok hozzá az iwiwhez, nem jelölgetek a vakvilágba, csak bizonyos ismeretség után. (Egyszer megjelölt egy srác, akivel egyetlen egyszer futottam össze a Burger Kingben. Normális?) Szóval igyekszem rendeltetésszerűen használni a (legnagyobb?) közösségi hálót. Megjelöltem Glóriát.
A szépnevű hölgy ezer éve barátnőm volt, kábé két évet jártunk együtt, bizonyosan szerettük is egymást valamilyen szinten. Voltak nagyon jó pillanataink, óráink, heteink. Nem ez volt a világ legjobb kapcsolata, de nem is volt olyan katasztrofális. Én akkoriban (meg még sok éven át) gyerekcipőben jártam a társas kapcsolatok terén, szóval értelemszerűen nem lehetett felhőtlen a viszonyunk. Bár utólag visszatekintve jóval több jó volt benne, mint rossz. Aztán elkúrtam.
Összejöttem az egyik osztálytársával, Gabival. Már a kezdetektől fogva volt valami mágia közöttünk, ami négy év múlva egy kalandos délutánban csúcsosodott ki. Na, és ennyi is volt. Utána volt veszekedés, kiabálás, sírás, de valami rejtélyes módon együtt maradtunk.
Aztán egyszercsak mégis szakítottunk, ő adta ki az utamat. Finito. Akkoriban már mások voltak a fontos dolgok neki, és mások nekem. No, egy idő után sikerült túltennem magam a válságon, mert bizony engem rendesen megviselt. Mindegy is, a lényeg, hogy jól váltunk el, nem haragudtam rá (nem is volt miért), és ő sem haragudott rám (neki lett volna miért).
Nem találkoztunk utána sokáig, de hébe-hóba összefutottunk Szentesen, ilyenkor jót dumáltunk, semmi gond sem volt. Persze mi is lehetett volna? Aztán egyszer megváltozott valami. Találkoztunk egy ex-médiás-kertipartyn, és ott már éreztem, hogy valami nincs rendben. De hogy mi, arról sejtelmem sem volt. Utána kábé évekig nem találkoztunk, azóta gondolom fokozódott ez a helyzet, ami most ide lyukadt ki.
Glória nem ismer. Kissé fáj, hogy így esett, de ellene tenni nem tudok.
Reform
2008.01.17. 08:41
Most az a röpke gondolat jutott az eszembe, ha már így rendes, dolgozó, kereső, adózó állampolgár lettem, hogy miért is nem mi osztjuk be a saját fizetésünket?!Gondolok itt most az egészség-biztosításra és a nyugdíjpénztárra. A járulékokat, adókat, faxomsetudja-miket nyilván levonnák, de én személy szerint örülnék, ha én választhatnám meg, hogy ebben a hónapban x, a másikban meg y összeget utalok a magánnyugdíj-pénztáramba. Az egészségügynél dettó. Ha az autóbiztosításnál nem fogja a kezemet az állam, akkor itt se tegye. Please. Nyilván kell szociális háló, meg közösségi összefogás, és ez így, ahogyan én azt most elképzelem, nem jó. De majdnem. Vagy legalábbis egy jobb(nak látszó) megoldás felé mutat. Így, a jelenlegi helyzetben csak azt látom, hogy a fizetésem nem kicsiny része az államnál marad, tőlük meg sajnálom. Mert nem sok közük van annak a pénznek a racionális elköltéséhez. Nekem nem kell négyes metró, meg új kormányzati negyed. Múltkor olvastam az indexen, hogy ebben a régióban (vagy Európában?) itt, nálunk a legmagasabbak a munkát terhelő járulékok. Hurrá. Persze, mert a vállalkozót nem lehet megfogni. Nem hát, pláne így. A tanáriban láttam egy plakátot, az autó eleje vmi menő gép, benne a klasszikus "kopaszmercis", hátul lerobban járgány, pakol bele a melós. Elől a felirat: "minimálbérre bejelentve", hátul "minimálbért keresek". Hát ez az.
Ez a hozzáállás nem fog idióta tv- meg rádióreklámoktól megváltozni. Ez már eleve egy kolosszális baromság volt. De nyilván jól jártak: az az arc, aki ezt előterjesztette egy tanulmányban, hogy erre szükségvan, jó lesz, működni fog. Gondolom a szokásos tíz-húsz millióért. Jól jártak a benne szereplő színészek. És jól járt Feri, mert megint tett valami jót ezért a kurva országért.
Most jöhet egy kis demagógia: nem lett volna butaság ezt az összeget (fogalmam sincs mennyi, így azt sem tudhatom mire elég) inkább ellenőröknek kifizetni napidíjként. Ellenőr bácsi megnézi, ki vett/lízingelt az utóbbi két-három évben luxusautót. No lám, a Kovács Lajos, aki rokkantnyugdíjas. Vagy a Szabó Géza, aki minimálbérre van bejelentve. És mégis Óbudán laknak?! Hogy is van ez?!
Nyilvánvalóan fogalmam sincs, hogy ez mennyire legális, hány jogszabályt hág át. DE. Valamit kell tenni ebben az ügyben. Az egészségügy is teli van ilyen potyautasokkal. Nem az olyan elsős egyetemistákat kell csesztetni, akiket a kedves anyaintézmény elfelejtett bejelenteni, hanem azokat megkapirgálni, aki "gyanúsak".
Persze ki dönti el, hogy ki a gyanús, meg ki nem. Én biztos nem, szerencsére az állam sem bökhet már rá csak úgy senkire, hogy "te rendszereellenes elem vagyol". Bááááár... láttam én már karon varjút, meg 2006-ban október 23-át...
És ezt így hogy?
2008.01.11. 10:14
Ha már így az elmúlt postokban többnyire a munkáról folyt a szó, akkor megosztom a nagyérdeművel, hogy miről is van szó.Mint ahogy korábban is fogalmaztam, ez egyfajta érdekes keveredése a börtönőrnek és az állatidomárnak. Gyorsan szögezzük le: sosem voltam kollégista, sem középiskolában, sem később, amikor a felsőoktatásban bolyongtam.
Szóval: ezeknek a srácoknak/lányoknak egy része úgy fogja fel ezt az egészet, mintha akarata ellenére börtönbe lenne zárva, és olyan durva, megalázó dolgokra van kényszerítve, mint a tanulás vagy a takarítás (értsd: ne egy disznóól közepén lakj). Borzasztó megpróbáltatások. Az ő szemükben én a börtönőr vagyok, akit ki kell játszani, vagy le kell vele spanolni, hogy bizonyos előnyben részesítsen.
Ugyanakkor ott a másik társaság, akik úgy képzelik, hogy egy diákszállóban vannak, ahol ők a királyok. Velük szemben én az állatidomár vagyok, rosszabbik esetben a házmester: funkcióm kimerülnek a reggeli ébresztésben és az ajtónyitásban.
Persze ilyen frankó pálcám nincsen, pedig az biztosan megkönnyítené a dolgomat. :)
Ám nem feledkezhetünk meg arról az apró szeletéről a koleszosoknak, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva felfogják, hogy ők tényleg kollégiumban laknak, és ők tényleg diákok. Tudjátok, iskolába járás, tanulás, meg ilyesmi, a szokásos cucc...
Tulajdonképpen egy kollégiumi nap a békés egymás mellett élés jegyében zajlik, a neuralgikus pontok a stúdium és a takarodó.
A stúdiumon tanulni kell, bármily meglepő is. Persze nálunk sosincs semmiből házi, soha sem kell tanulni, ismételni. Ha esetleg valaki dolgozatot ír, arra tuti nem kell készülni. Arany élet. Ekkor persze próbálok a lelkükre beszélni, általában vajmi kevés sikerrel, főleg, ha van egy-két antiszociális egyed is a stúdiumon. Erre még ki kell találnom valamit.
A másik gond még a takarodó. "Le kell feküdni? Ne már!" Uram Isten, mintha én találtam volna ki az éjszakai alvást, és csak akkor kéne lefeküdni, amikor én vagyok az éjszakás. Mondjuk ez kisebb százaléknál játszik be, főként a mezgéseknél, akik nagy vonalakban panziónak tekintik a koleszt (tisztelet a kivételnek, mert olyan is van!). Ja, meg a legnagyobb, erről majd' megfeledkeztem: kedden éjjel valamelyik majomivadék bekente a kilincsem fogkrémmel. :D Anyám, hol vagyunk, az általános iskola hatodikos kirándulásán? :D Mindegy is, nem nyúltam bele, csak nevettem egy jót.
Nagyjából ennyi lenne: próbálom őket rávenni, hogy nem csak a mobil-baszkurálás az értelmes tevékenység. Lehet helyette velem történelemről, irodalomról, politikáról, zenéről beszélgetni. So, nem olyan rossz ez, vannak kölkök, akiket kifejezetten kedvelek, úgyhogy még nem tartok ott, hogy "jáááj, megint dolgozni kell mennem". Frászt, szeretem azt, amit csinálok. Always look on the bright side of life. :)
Persze ilyen frankó pálcám nincsen, pedig az biztosan megkönnyítené a dolgomat. :)Ám nem feledkezhetünk meg arról az apró szeletéről a koleszosoknak, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva felfogják, hogy ők tényleg kollégiumban laknak, és ők tényleg diákok. Tudjátok, iskolába járás, tanulás, meg ilyesmi, a szokásos cucc...
Tulajdonképpen egy kollégiumi nap a békés egymás mellett élés jegyében zajlik, a neuralgikus pontok a stúdium és a takarodó.
A stúdiumon tanulni kell, bármily meglepő is. Persze nálunk sosincs semmiből házi, soha sem kell tanulni, ismételni. Ha esetleg valaki dolgozatot ír, arra tuti nem kell készülni. Arany élet. Ekkor persze próbálok a lelkükre beszélni, általában vajmi kevés sikerrel, főleg, ha van egy-két antiszociális egyed is a stúdiumon. Erre még ki kell találnom valamit.
A másik gond még a takarodó. "Le kell feküdni? Ne már!" Uram Isten, mintha én találtam volna ki az éjszakai alvást, és csak akkor kéne lefeküdni, amikor én vagyok az éjszakás. Mondjuk ez kisebb százaléknál játszik be, főként a mezgéseknél, akik nagy vonalakban panziónak tekintik a koleszt (tisztelet a kivételnek, mert olyan is van!). Ja, meg a legnagyobb, erről majd' megfeledkeztem: kedden éjjel valamelyik majomivadék bekente a kilincsem fogkrémmel. :D Anyám, hol vagyunk, az általános iskola hatodikos kirándulásán? :D Mindegy is, nem nyúltam bele, csak nevettem egy jót.
Nagyjából ennyi lenne: próbálom őket rávenni, hogy nem csak a mobil-baszkurálás az értelmes tevékenység. Lehet helyette velem történelemről, irodalomról, politikáról, zenéről beszélgetni. So, nem olyan rossz ez, vannak kölkök, akiket kifejezetten kedvelek, úgyhogy még nem tartok ott, hogy "jáááj, megint dolgozni kell mennem". Frászt, szeretem azt, amit csinálok. Always look on the bright side of life. :)
Start
2008.01.05. 10:39
Üdv! Ez az év is a szokásos nagy semmivel indult, lassan csordogálnak a napok.Túléltük a beigli-hegyeket, a töltöttkáposzta-rohamot és a halászlé-cunamit is. Ami pozitív, hogy ez volt az első karácsonyunk Zsanimmal, ez tényleg klassz az egészben. :)
A nagyon komoly munkámat is folytattam, ez valahol a börtönőr és az állatszelídítő keveréke, de erről majd inkább egy másik postban.
Nos, egyenlőre ennyi, további kellemes átállást mindenkinek 2008-ra. :)
BÚÉK :)
2007.12.31. 12:10
Nos, sok mondanivalóm nem maradt az év végére, az összegzés már megvolt. Ennél rosszabb évem sose legyen! Mindenkinek sok boldogságot, és minden jót jövőre is!
Welcome home Robi!
2007.12.28. 08:19
Nahát, a nagy karácsonyi kavarodásban majd' elfelejtettem postolni my best man hazatéréét Hollandiából!
Bizony, a kis Robi nagy világjáró lett, Hollandiában misszióskodik, és egyéb hasonló jó dolgok, miket csak Hollandia kínálhat. :) Kis welcome-home-bulinkra természetesen csakis ifjúságunk színhelyén, Szögedön kerülhetett sor, a lakásomban. Résztvevők: a hazatérő bolygó hollandi (Róbert), a házigazda (én), a főiskolások szégyene (Peko) és legújabb oldalbordája (Babó). Gyorsan szögezzük le: Babónak semmi köze a Tolkien-féle Babóhoz.
A koreográfia a szokásos volt: némi italozással egybekötött beszélgetés, plusz egy kis csocsi (a csocsó kistestvére), majd még volt egy gyenge karaoke-próbálkozás is.
Bizony, a kis Robi nagy világjáró lett, Hollandiában misszióskodik, és egyéb hasonló jó dolgok, miket csak Hollandia kínálhat. :) Kis welcome-home-bulinkra természetesen csakis ifjúságunk színhelyén, Szögedön kerülhetett sor, a lakásomban. Résztvevők: a hazatérő bolygó hollandi (Róbert), a házigazda (én), a főiskolások szégyene (Peko) és legújabb oldalbordája (Babó). Gyorsan szögezzük le: Babónak semmi köze a Tolkien-féle Babóhoz.
A koreográfia a szokásos volt: némi italozással egybekötött beszélgetés, plusz egy kis csocsi (a csocsó kistestvére), majd még volt egy gyenge karaoke-próbálkozás is.
A hangulat kiváló volt, én nagyon örültem ezer éve nem látott cimborámnak. Közben fölavattuk az új "bandatagot", Babót, aki a korábbi Peko-pótlékot, Töpit váltotta. Tegyük hozzá: teljes sikerrel. Úgy tud bort bontani egy elferdült dugóhúzó-szerűséggel, hogy ihaj! Respect.
Miután csocsiban halálba aláztuk az ifjú párt, elkezdtünk volna karaokezni is, de ekkor már bújkált bennem a nyavaja, ami végül is egy klassz hangszálgyulladásban teljesedett ki az ünnepek alatt. Nice.
Szóval remekül eltöltöttük az időt, méltóképpen megünnepeltük kicsi Robi ideiglenes hazatérését. További jó szórakozást Hollandiában, Robi, várunk haza nyáron!
Miután csocsiban halálba aláztuk az ifjú párt, elkezdtünk volna karaokezni is, de ekkor már bújkált bennem a nyavaja, ami végül is egy klassz hangszálgyulladásban teljesedett ki az ünnepek alatt. Nice.
Szóval remekül eltöltöttük az időt, méltóképpen megünnepeltük kicsi Robi ideiglenes hazatérését. További jó szórakozást Hollandiában, Robi, várunk haza nyáron!
Fine
2007.12.27. 18:12
" - Attila, te mit kaptál karácsonyra?
- Hangszálgyulladást..."
XD további kellemetes ünnepeket! XD
- Hangszálgyulladást..."
XD további kellemetes ünnepeket! XD
X-mas
2007.12.24. 08:17
A senkisemolvassa blog békés, boldog karácsonyt kíván minden kedves olvasójának, és véletlen idetévedőnek!
:'(
2007.12.20. 11:11
Ezen a héten meghalt egy srác. Vagyis ha a hírekben lenne, akkor inkább már férfit mondanának, hiszen huszonnyolc volt.Ez így nagyon kevés. Huszonnyolc év - neked ennyi járt. Nem tudom, hogy hol csúsztál el, hogyan jutottál ide, Zoli, hogyan lettél ebből a srácból egy kábítószerfüggő. Máktea, ópiátok...
Kölyökkorunkban sokat fociztunk együtt, te kapus voltál. Tesiórán, ha már sokat bénáztunk, akkor fogtad a labdát, "Ezért futni fogtok!" - kiáltottad, és előre rúgtad.
Aztán, érettségi után mindketten Szegedre kerültünk tanulni. Ritkán találkoztunk, de azt sosem felejtem el, hogyan töltöttük el a napsütötte szeptemberi délutánokat a lányokat nézegetve a Kárász utca végén. Azt mondtad, legközelebb hozzunk pontozótáblát is. Nevettünk. Most meg sírok, ha ezek eszembe jutnak.
Volt úgy, hogy hónapokig össze sem futottunk, sőt, talán még évekig is, de ha találkoztunk, akkor mindig volt időnk egy kis dumálásra. Nem voltam jóbarátod, nem álltam közel hozzád. De akkor is kurvaszar érzés ez, tudni, hogy Te már nem vagy. Júniusra szerveztünk volna a tízéves érettségi találkozót: nem is biztos, hogy eljöttél volna, nem nagyon szeretted az ilyen kötelező jellegű vigyorgásokat.
Utoljára a Neo-koncerten találkoztunk a moziban, úgy tűnt, hogy minden rendben van veled. Nem vettem észre semmit. Nem is gondoltam volna.
Összefüggéstelenek mondataim, de most nem tudom pontosabban megfogalmazni, hogy mennyire rossz rádöbbeni, hogy így, ilyen fiatalon is el lehet veszíteni valakit.
Hiányozni fogsz, Móricka. Isten Veled!
Móricz Zoltán Lóránd (1979-2007)
Zoli temetése 2007. december 22-én, 11 órakor lesz a csongrádi temetőben.
Zoli temetése 2007. december 22-én, 11 órakor lesz a csongrádi temetőben.
Tisztelt Fibernet!
2007.12.17. 12:03
Lehullott az első hó, gyönyörű fehérbe öltözött a táj, a Fibernetnek meg a kurva anyját. Még mielőtt a netfüggés dicstelen árnya rámvetülne, szögezzük le, hogy van normális életem, van párom, van munkám, tehát ez a bigyó nem szükséges a létfenntartásomhoz.DE. Felkúr, ha egy szolgáltatás nem működik rendesen. A netszolgáltatás meg sehogy. Általában van kapcsolat, ámde ha poros kisvárosunk felett már két bárányfelhő összetalálkozik, és csúnyán néz, az a Fibernet által biztosított net számára felér a kínhalállal. Ha vihar van, az már nem jó. Akkor nincs net. Ha esik a hó, az már megint nem jó, mert újfent nincs net.
A kábeltévé-kínálatra, és -árakra most inkább ki sem térnék... Persze eddig megtehették, hogy korlátlanul garázdálkodjanak, versenytárs nélkül. Azóta hál' Istennek bejött a Rubicom, ők is adnak tévét, meg netet is. Ollé.
Szóval, kedves érintettek: ha nem nyújtanak normális szolgáltatást, akkor bezony az ügyfelek elpártolnak. Piaci viszonyok, ugye.
Karácsonyi akciók
2007.12.15. 10:13
Shopping is not my sport. Huu, nagy karácsonyi bevásárlás, és egyéb izgalmak.Nos, ugye, közeleg a kari, vásárolni meg muszáj, mert kézműveskedni nem tudok, barkácsolás szintén kizárva: marad a kommersz megoldás: veszek mindenkinek valamit.
Persze a legnehezebb ugye Zsaninak találni valamit, mert elfogadni semmit sem akart, magamtól meg mi a jóistent vegyek, ha x fölsőből S-es mértet kell neki, az y-ból meg M-es. Áhh. Végülis sikerült rádumálnom, hogy áldozza fel magát a karácsony oltárán, és válasszon magának valami szépet, én meg fizetem. Cserébe én is jó fiú voltam, és áment mondtam egy klassz pulcsira.
Szóval mire mindenkinek mindent beszereztünk, eltelt több, mint négy óra, a lábamat lejártam. Persze minden férfi ruhaüzletbe be kellett menni miattam, hogy találjunk egy normális kardigánt (valóban csak én hívom ezeket a zippzáras felsőket kardigánnak?!).
De hogy tényleg igazi karácsonyi hangulat legyen, délután elkezdett szakadni a hó. Megmaradni sajnos alig maradt meg, és tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy egy baleset legyen miatta Városföld közelében. A Xmas-feelinget anya forraltbora koronázta meg este. Szóval összességében legyünk pozitívak: karácsony ≠ probléma.
Félévforduló
2007.12.09. 23:17
Haaaj, ez a hétvége már megint jól sikerült... :) Csillánál jártunk házibuliban, és egyben fél évesek lettünk Zsanival!Igen, visszatértünk a tett színhelyére, mint a gyilkos a Columboban: végül is anno Csilláéknál kezdtek el közöttünk pattogni a szikrák, és lám, már el is repült fél év... Ami azért nem semmi.
Már annyiszor írtam rólunk, mérhetetlen szerelmünkről, hogy már belinkelni is lusta vagyok, szóval talán már a szavak is elfogytak, amivel elmondhatnám, mennyire boldog vagyok. Egésznek érzem magam, élőnek, igazi embernek, nem csak egy céltalanul, értelmetlenül sodródó falevélnek. Annak van értelme, hogy "mi". Vannak célok, álmok, tervek, közös gondolatok.
Ezek korábban nem voltak, ha esetleg mégis, akkor sosem komolyan. Soha. Nem is lett volna igazán értelme; egyszer sem tudtam elképzelni, hogy mi lenne mondjuk tíz év múlva. Ma már minden más. Fél éve elkezdődött egy szép történet, ami sosem fog végetérni. Látom a jövőt.
Ati's awesome adventures
2007.12.07. 16:08
No, kérem tisztelettel, túl vagyok az első munkahetemen, és még élek. Egész héten a képen látható, és szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető keltetőben őriztem a fiatalok erkölcseit, testi-lelki épségét, több-kevesebb sikerrel.Végül is nem volt olyan katasztrofális, már túl vagyok az első bennalvásomon is. Persze az ifjoncok kóstolgatnak, próbálgatnak rendesen, de azon lennék meglepődve, ha ez nem így történne.
Azt viszont el kell ismernem, hogy nem csekély lemaradásom van a többi nevelőhöz képest: Kondor Csaba korábban kosarazott, ebből kifolyólag ugye bőven két méter felett van, Illés Péter boxolt - ezt gondolom nem kell kifejtenem. Hja, én meg a genetikai lottón a "nyurga, de cingár"-kártyát húztam, ez van.
Szóval az első hét nem volt rossz, sőt, a vége kifejezetten jó volt: Mikulás-ünnepség volt csütörtökön, és az tök jól sikerült. Kiss "Jézus" Feri volt a Mikulás, aki nagyon jól nyomta a műsorvezetést. Volt még karaoke is, és jajj... Az volt a terv, hogy majd a kölkök énekelnek, és akkor kapnak cukrot. Persze semmi pénzért nem akarta elkezdeni senki sem, ekkor a krampusz-lányok elkezdték begyűjteni az embereket.
Mondanom sem kell, hogy engem fogtak be szinte elsőre, úgyhogy kissé szénné is égtem, miközben próbáltam másodmagammal előadni Hofitól a Lazítani című számot. Váhhhh. De aztán később úgy belelendült mindenki, hogy csak úgy özönlöttek énekelni, kettesével-hármasával, a Menyország Touristot pedig vagy huszan énekeltük egyszerre (én is kimentem, persze, mégegyszer).
Szóval jó móka volt, és a bonus track: Kondor tanárúr szerbül nyomta el a Forró szelet (ínyenceknek: Vruc vetar), azaz a Surda főcímdalát. Most nagysietve nem találtam normális részt a filmből, meg zenét, de múltidézőnek itt a zene, egy kis Horvátország-fílingel. A sad adio, a sad adio, i ko zna gde? I ko zna kad?
Man at work
2007.12.03. 10:57
"Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudodMásként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold" Jaja, a jó öreg Halász Jutka sejt valamit... :)
Bezony, ma kezdődik ugye életem hátrelevő része, ezen felül felnőttéválás, ilyesmi. Hát épp ideje már. Ugyan már tudok autót vezetni, nyakkendőt kötni (dupla windsort sötétben, hátrakötött kézzel :) ), de azért mától kezdek el igazán nagypályán játszani, felnőttek között. Playtime is over.
Épp a kellő izgalomszint van meg benne, kábé annyi, mint a keresztényeknek az oroszlánok előtt az ókori Rómában. Jesssz, ma kezdek kisvárosunk egyik szakközépének koleszában, mint kollégiumi nevelő. Ollé.
Ám mivel alapvetően optimista alak vagyok, jó dolognak gondolom ezt az egészet: jó fej vagyok, az idegrendszerem is viszonylag ép, szóval jó lesz ez, csak bele kell szoknom egy kicsit. Aztán ki tudja, hogy mit hoz a jövő: még az is lehet, hogy történelemtanár lesz belőlem a végén. :)
Szolgálati közlemény 4
2007.11.28. 12:18
Nos, bréking nyúz, mondhatni: immár hivatalos, megvan az új állás! Juppi-jéé! :)
Ezentúl a Fa koleszának kis kezesbárányainak életét fogom vigyázó szemeimmel követni, remélhetőleg minden galiba nélkül.
Nincs más hátra, mint sok szerencsét kívánni magamnak. Hajrá, Ati! :)
Zene füleinknek 3.
2007.11.28. 09:41
Igeeeen, megint zene, és természetesen megint egy gyöngyszem. Mágikus érzékem van ahhoz, hogy a befutásuk után egy-két-kilenc hónappal én is "felfedezzem" ezeket az új gyerekeket.Szóval, ők már megit kurvajók, mint a Vad Fruttik, és majdnem olyan jók, mint a 30Y. A Kaukazus (vagy Kaukázus) együttesről van szó, akik a wiki szerint egy "a közönségét összefogó közösségi és küldetéstudat miatt ... nemzenekar". Hurrá.
Mindenesetre nekem a Teszkó című számuk találta el a kicsi szívem közepét, olyannyira, hogy ennek most hangot is kelljen adnom blogomban, meg persze jön a szokásos video is. Érdekes, ennek a számnak van, a Pécsi tánctanárnak meg még niiiiiincseeeen klipje!!! Továbbra is várom amateur művészek felbukkanását, akik megképesítik eme remek zenét.
Szóval, srácok, nyomjátok tovább a rákenrollt, sok sikert kíván a senkisemolvassa.blog.