Köszönöm, Istenem, hogy elkövettem azt a rengeteg hibát, hogy meghoztam azt a mérhetetlenül sok rossz döntést egész életemben!
    Tegnap este Kecskeméten voltunk színházban, a Hairt néztük meg a kolisokkal, és ekkor megvilágosodtam. Ha nincs az a sok hibás lépés, elkúrt szituáció, rossz választás, akkor most nem az lennék, aki vagyok.
    Azt ugyan nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki azt a kegyelmi állapotot, amibe most kerültem, és aminek a motorja Zsanim. Valószínűleg nem voltam jó ember, szerintem még most sem igazán vagyok az. Az lenne a fair, hogy most vezeklés jöjjön, erre én mit kapok a sorstól?! Ajándékot. Hihetetlen.
    Bár úgy tűnik, hogy bejön ez a fordított pszichológia: sokat fejlődtem az elmúlt majd' egy évben, és egy kicsit fel is nőttem. Zsani a kellő motiváció. Nem csinálom a korábbi kis stiklijeimet, és a hozzáállásom is egészen pozitív. Úgy tűnik, még a sértődöttségemet is sikerült kinőnöm (hihetetlen) :) Egyszóval teljesen más minden, és megtanultam tanulni a saját hibáimból. Ezért is jó, hogy annyi volt korábban, így már teljesen fel vagyok vértezve. :)