Oh, anyám, ezer és egy éve nem volt érkezésem írni semmit... :|
    Váhh, szóval most még kábé kéthetes csúszásban vagyok. Szó szerint. :) Szóval Valentin napon korizni voltunk a szegedi jégen, bár a nap meg az esemény egybeesése tulajdonképpen csak véletlen.
    A kolisaimat vittem, plusz egy potyautast. ;) Így tulajdonképpen minden frankón összejött, Zsanimmal tök jót koriztunk. Nyilván nem ez a romantika csúcsa, de kézen fogva korcsolyáztunk, és ez marha jó móka volt. :)
    No, de még valami: a világ egyik legunalmasabb, és egyben legelcsépeltebb közmondása tényleg igaz: mégpedig az a hülye "milyen kicsi a világ". Hát banyek, tényleg az. Ugyanis összefutottam egy volt csoporttársammal, Bagi Lacival, aki szentesi, és ott is sikerült elhelyezkednie egy szakközépben, és lám, ő meg a tanítványait hozta korcsolyázni. Na, erre mennyi az esély? :) Dumálgattunk egy kicsit, és kiderült, hogy ő is menne egyetemre szeptembertől. No lám, nekem is ez a problémám. Mindegy is, Laci pár lépéssel előttem járt szervezésben, és ő közölte velem a szomorú hírt: kiegészítő képzés már, mesterképzés még nem indul... Na, ezzel most mi a jó eget lehet kezdeni?
    Tehát az egyetem-téma csúszik egy évvel, viszont vitriolba mártott ujjbegyeim nemsokára újra lecsapnak a klaviatúrára, és ejtek pár szót halódó felsőoktatásukról...