Semmi igazán fontos, csak újabban azon töröm a fejem, hogy kellene egy másik blogot is indítani, méghozzá egy rendes, tisztességes Csongrád-blogot.

   Tulajdonképpen a forráshiányon kívül nem nagyon tart vissza semmi, viszont ez eléggé megnehezítené a dolgomat. Hogy nézne ki egy olyan tematikus blog, ami nincs igazán tisztában a történésekkel választott témakörében?! Fokozottan érvényes ez egy város-blogra.

   Na, mindegy, még gondolkodom egy ideig, aztán vagy belevágok, vagy nem, vagy kompromisszumus megoldásként csinálok egy ultraszubjektív, rosszulinformált blogot. Majd meglátjuk - a vak is ezt mondja.

   Itt van most nekünk ez a fasza kis Soproni-reklám, ami a hagyományosan jó sörrelámok-vonalat viszi tovább, csak nem a vicces, hanem az elgondolkodtató fajtából.

   A minőség meglehetősen trágya, de arra pont jó, hogy ha valaki nem látta volna a tévében, akkor most így pótolhatja. Na, a lényeg: átkúrtak, elkúrták, de mégis, jó érzés magyarnak lenni, legyünk büszkék. Szerintem ez a mentalitás úgy kell most, mint egy falat kenyér. Mert mire is legyünk büszkék?

   Nyáron laktak a koliban újvidéki srácok, szerbek-magyarok, és páran közülük állandóan Srbija-feliratú, az országukat ábrázoló pólóban mászkáltak. Ilyen mikor lesz nálunk? Soha. Mert kurva nehéz egy olyan országra büszke lenni, ami egy nagyobb valamiből képződött kis valami. Nem jó kisMagyarország pólót felvenni. Akkor Nagymagyarország? Az sem jó, mert totálisan utópisztikus. Mi a franc közünk van Horvátországhoz?! Trianon után sem a "teljes revíziót vagy semmit!"-elvhez kellett volna ragaszkodnunk, mert az teljes képtelenség volt, és abszolut ellentétes volt a nagyhatalmak és a környező országok érdekeivel (naná...). Ez itt most nagyon mellékszál, be is fejezem a személyes kedvencemmel, az 1941-es Magyarországgal (szintén szörnyű képminőségben):

   Visszatérve a fő gondolatomhoz: itt van nekünk ez az ország, amire nem tudunk büszkék lenni. Sem a múltunk, sem a jelenünk miatt. Marad a sehova sem vezető régmúltba révedés. És akkor egy sörcég megcsinál(tat)ja ezt a reklámot, ami mégis jó érzéssel tölt el. Mondjuk együtt: szeretlek, Magyarország! Fanka már mondja is:

  Azok hát. Ma délelőttre a Sághy tornacsarnokába valami bűvészkedős bohóckodás volt meghirdetve, ovisoknak ingyen, áltisiseknek 400 HUF volt a beugró. Fű, ez milyen fasza lesz, gondolta Zsanim meg az anyukája, Fannibébi rendkívül fogja díjazni, let's go.

   Az csak a helyszínen derült ki (mivel a plakáton nem volt rajta), hogy oké, hogy ovisnak ingyen van a móka, de a felnőtteknek 1200 forint a belépő. Nyilván nem egyedül fog menni az ovis kisklambó, tehát a szülőket le lehet húzni. Na, az kettőjüknek már 2400, plusz benn venni kellett rögtönleeresztősmertmárelevelyukas  lufit háromszázért.

   Ez még belefér, de akkor most már kezdődjön a parti! Negyed órás tökölődés után kijött egy faszi, aki blazírt arccal bejelentette, hogy itten máma bohóckodás nem lesz, mer' kevés a gyerek. Tény, kábé tíz kisklambó reprezentálta a csongrádi ifjúságot. A szimpatikus arc még hozzátette, hogy mindezt köszönhetik a csongrádi ovónéniknek, meg tanítónéniknek, akik nem promotálták elég erőteljesen a programot. Azaz kevés gyerek = kevés pénz. Hát húzza az ilyet az ördög a villás farkára. Persze Fanni hazáig bőgött, egész héten beteg volt, ez a bohóctalanság betette nála a kaput. :( Szóval a bohócok nagy rohadékok, ez tény.

   Eltűnődtem, vajon van-e valaki kedvenc koszfészkemben, aki a városról/a városért blogol. Bevallom, arra számítottam, hogy nem találok majd ilyet. Pedig de. És nincs is.

   Szóval beírom a gugliba, hogy csongrád+blog, és bang, már itt is az eredmény: van ilyen: csongrad.network.hu/blog, de igazából ez a tuti: csongrad.viho.hu/blog, mert ez összegyűjti a csongrádi bloggereket, legalábbis első blikkre úgy tűnik.

   A helyi erők: aggódó (10 post), Open Puszi (egy bejegyzés...), szebeni.istvan (egy bejegyzés, ami tulképpen egy karácsonyi üdvözlet, de őt nem bántjuk, mert jó arc), SIMIKE (két bejegyzés, ami viszont összesen 37 szó, 237 karakter /szóközökkel 273/), csütörtök (egy post), Michael1956 (egy bejegyzés), hálo (1 post), Tala (2 post), sportszerető (1 bejegyzés), júra (1 szösszenet), főmacska (1 bejegyzés), berbetike (11 post, el sem hiszem!), esperes (1 valami), politikuss (1 bejegyzés), matula bacsi (3 panasz), Gaby (1 hőbörgés), f. marcsi (1 bejegyzés), kata680621 (1 bejegyzés), Boszme (1 post), babo (1 hirdetés), sada57 (1 bejegyzés), kicsi (Bedő, focira több pénzt!), bioaram (1 panasz), WICCA (2 post), bell (munkát keres), pepita (1 bravózás), varazs13 (1 kérdés), adminka (3 közérdekű közlemény), szuku (1 post), Orc (1 buék), bunnyear (1 talált kutya), klox (1 hihetetlen hosszú post), hübele.balázs (1 post), rain_man (2 bejegyzés, egyikhez még kép is van!), babinyek08 (1 darab "ha Tarrt választják meg, én elköltözöm!"), serona (1 post, bár az fasza, és az is 2006-ból).

   No, kérem, ez a felsorolás most pont olyan unalmas volt, mint maga a város. Sokan vannak, de mégis kevesen. Úgy tűnik, majdnem mindenki üzenőfal-szerűen használja a blog-funkciót, ami szomorú. Egyedül aggógó aggódik folyamatosan, már-már blogszerűen. Alapvetően azonban kijelenthetjük, hogy nincs igazi csongrádi blogger, csak én vagyok, én sem eléggé. Csak az űr marad utánunk.

   Ez az év nem pörög úgy blogolás szempontjából, ahogy annak mennie kellene. Ha érnek is apró élmények, azokat nem mindig áll módomban azonnal leírni, egy-két nap távlatából meg már a fene megette az egészet.

   Lenne pár apró szikra az életemben, de mostanában minden megörökítéséről lemaradok, és kifolyik a kezem közül minden. Szóval röviden azt akarom mondani, hogy olyan sok minden történik, hogy nem írok le semmit. Ezek pedig: korcsolyázás, meetnig Robival, színház. Fasza.

   A lényeg: életemben először voltam táppénzen, két napig. Nagyon faja volt, jól kipihentem magam. :) Ja, kedden megint megyünk színházba a kölkökkel, 20-ra meg foglaltam jegyet a Kortárs Balett Csipkerózsikájának bemutatójára. Legnagyobb örömömre most vettem észre, hogy ez az előadás (igaz, nem a bemutató) benne van a kolis bérletünkben is, szóval ingyen is megnézhetem mégegyszer. Eggggggggészen fasza. Mindegy, azért Zsanival kettesben nagyobb flash lesz, mint a Mezgé busszal menni harmincan.

   Huu, meg tegnap voltunk Szegeden, Viktort, Zsani öccsét elvittük moziba, de már megint milyen szar filmet választottunk... Persze én kardoskodtam legjobban Guy Ritchie mellett, rá is fáztunk. A RocknRolla vontatott, hosszú, de még így sem elég kidolgozott. Gáz. A Lock, Stock...-hoz képest sehol sincs. Madonna, u killed the man!

   Ez a január olyan mértékű pangással telik el, hogy még blogolni sem lehet semmi jót. Egy témám ugyan lenne, de azt még jegelem. Szóval semmi, az van.

   Csongrádon megállt az élet, legalábbis úgy tűnik. Mászkálok az utcán, és egy lélek sincs. Már-már azt várná az ember, hogy egy ördögszekeret fúj kereszttúl az úton a szél. Háttérben meg Moricone nyekeregtethetné (gyönyörű szó) a szájharmónikát fájdalmasan. Vadkelet.

   Mindegy is, azért még haloványan él bennem a remény, hogy nem döglik meg minden ebben a városban, lesz még búza, lesz még lágy kenyér. Bokros leválik, elviszi a kutyagyárat, így talán ennek a tesze-tosza városvezetésnek is új bevételi forrás után kell néznie, mindannyiunk nagy szerencséjére. ÉBRESZTŐ!

   Halihó! Vééégre kisütött a nap! Eddig nyomott erősen a déli depresszió, de ma végre süt a nap! El sem hiszem, hogy ilyen kis fityfiritty dolognak is lehet így örülni.

   Persze az orromat nem dugom ki, azzal még várok pár fokot, de azért jó érzés, hogy már úton van a tavasz. Az milyen fasza lesz, ha szerdától meg beüt az özönvíz... Mindegy is, addig is mindenki élvezze a szánsájnt.

   A kép semmiféleképpen sem passzol a posthoz, csak egyszerűen jó nézni. Ügyes gyerek a fotós, nézzétek meg a többi képét is. Peace.

   Úvazz, nagyon komoly... ma este csocsózás közben elpattant egy ér a kisujjamban! :) Dráma margarin, ki is kaptunk.

Örömmel tájékoztatjuk, hogy közkívánatra új csatornákkal bővítettük kábeltelevíziós programkínálatunkat Csongrád településen.

   Igen? Na, akkor az anyátokat! Semmiféle öröm nincsen, mert a bővítés az csökkentés, közkívánatról meg szó sem lehet! Nem túl életszerű, hogy levelek özöne árasztotta el a Rubicomot, hogy "Le az MTV-vel! Utálom a Discovery Channelt!" Persze, szarabb műsorkínálat, de magasabb árakon. Mer' válság van.

Minden bizonnyal ön is szembesült már a globális gazdasági válsággá mélyült krízishelyzet következményeivel, sőt, talán hátrányos hatásai az Ön pénztárcáját sem kímélik.

   Emelkedő jogdíjak, meg a KSH, ajjaj, 40 százalékos áremelés kellene, de a jó Rubicom megóv minket, kicsit sem fog fájni.

Mindez szükségessé tette, hogy néhány tévécsatorna kikerüljön a Rubicom kínálatából, melyeket azonban hiánytalanul, sőt - reméljük az Ön megelégedésre is - tartalmasabb új csatornákkal helyettesítettünk.

   Tartalmasabb?! Lássuk csak: Nickelodeon ki, Jim-Jam be - ezt mondjuk vastagon leszarom. Echo TV, Da Vinci learning be - valakinek biztos jó. Discovery Channel ki, Discovery Science be - na, első tökönszúrás. MTV, VH1(plusz Comedy Central) ki, Nat Geo Music és C Music TV be... na, ez az, ami igazán tönkrevágja ezt az egészet. :( Legalább az egyiket megtarthatták volna, inkább legyen kevesebb, de minőségibb csatorna, minthogy sok szar. Anno még volt MCM is, azt is lecserélték a MusicMaxra. Most ott tartunk, hogy az a legjobb zenecsatornánk.

   Tehát még egyszer, tisztelettel: miért a mennyiség, és nem a minőség a fontos?!

   Egyszer volt, hol nem volt, van ebben a kurvaországban egy olyan-de-olyan zenekar, hogy ihaj-csuhaj-fahaj. Igen, a Vad Fruttik. Ez a bejegyzés már egyáltalán nem aktuál, mert még decemberben zajlott a cselekmény, de ez semmit sem von le az értékéből.

   Szóval ezek a szimpatikus srácok felléptek itt, a Dél-Alföld legcsinibb-csini porfészkében, Csongrádon. Sajnos szégyenteljesen kevesen voltunk, táncolni meg alig, csak egy részeg tűzoltó pörgette a barátnőjét.

   A koncertről annyit, hogy nagyon pozitív volt, minden számuk bombajó, a visszatapsolás után elnyomott Szécsi Pál-cover meg nagyon odavert. Riszpekt! Ja, a nagy tapasztalat az volt, hogy Marcinak valami elképesztő hangja van, és tökéletesen uralja azt. Lűdbőr, és társai... Sajna a koncert után nem volt módomban ott maradni "haverkodni és cédét venni", mert egy diszkókatasztrófába kellett mennünk, de remélem lesz még Vad Fruttik koncert itt valahol az Alföldön. 

hííííííííííííres

köszi mindenkinek, aki gondolt rám :)

   Egy kis gyors összefoglaló év végéről, csakhogy végre postoljak már valamit. Nos, a karácsonyi időszak alatt (ami nekünk dec. 24 déltől dec. 29 délutánig tartott) igyekeztem minél több döglött állatot felhalmozni a bendőmben, ez maradéktalanul sikerült is.

   Egyébként ez lenne a fánk, meg alatta az ajándékkupac egy része. Nem valami művészi a kép, de most nagy hirtelen így sikerült (Atikám, azt a széket igazán eltehetted volna...). Ja, a fához még annyit: ez egy műfenyő, szóval igazi örökzöld - ennek ellenére ez is hullajtja a leveleit... Nem is ez a lényeg, hanem a karácsony örök kérdése és dilemmája, alfája és omegája: a talp. Előre örülte, műfenyő, fasza, legalább a talp miatt nem kell fafaragó népművésszé átlényegülnöm egy órára, beletesszük a tartozék aljba, oszt' jónapot. De nem. A Kínai Népköztársaság szorgos dolgozói ugyan nagyon kitettek magukért, az a ... fa azonban mégsem akart megállni sehogy, mert túl nehéz volt ahhoz a csenevész talphoz. Végül fél tizenegykor kellett karácsonyfa-talp után rohannom, amit a negyedik boltban tudtam is venni, és még a műfenyőnkkel is kompatibilis volt, hurrá! Ezen kívül semmi extra nem történt, ettük a halászlét rendületlenül; lassan már nekem is kezdtek kifejlődni a kopoltyúim...

   No de a szilveszter... Alapvetően az a "kötelező-bulizni-érezd-magad-jól-életre-halálra"-téma nekem annyira nem jön be, de azért mégse otthon üljünk már, mint a nyuggerek, helo. De akkor mi a lókolbászt csináljunk?! Megoldás: színház. Harmincadikán foglaltunk jegyet Kecskemétre, Molnár Ferenc Nemcarameltől játszották a Játék a kastélybant. Adtunk neki egy esélyt, és szerencsére bejött, nagyon vicces volt, tök jól szórakoztunk. Utána átmentünk a Blingblingbe - beengedtek diákkal, ehe :D - és ott ért minket az éjfél. Nagyon érdekes hely az a Blingbling, mert lényegében kábé négy-öt féle ember fordult meg ott, és akkor még sokat mondtam. A lányok általában a köldökig érő dekoltázs nevű csodafegyverrel operáltak, a fiúk meg úgy néztek ki, mint a "Tüskéshátú barátom" a Legkisebb ugrifülesből.

  A többiek meg kopaszodnak (vagy már kopaszak), köztes út nincs, ennyi. Ezen kívül arra jöttem rá, hogy ha egy fickó szórakozni megy, és már öreg, akkor inget vesz fel. Vagy esetleg izompólót, de akkor már kopasz is. Én, mivel színházból jövet ledobtam a kocsiban a zakóm meg a nyakkendőm, és  ingben nyomattam, ezért az öreg táborába sorolhattam magam, ami elég kellemetlenül érintett. Ezt leszámítva jól elpörögtünk, aztán meg húztunk haza kecsesen. Na, ennyi volt a mai evangélium, békesség uralkodjon a szívetekben most és mindenkor. Tuttifrutti.

   Hát akkor mindenkinek Happy Fucking New Year, idén már senkibe sem mártom bele a tollam, majd valamikor január első napjaiban jelentkezem valamivel, addig is forralom magamban a bosszút a húlye Rubicom ellen, grrrr.

   Szóval mindenkinek boldog új esztendőt, viva las vegas.

   Csak így villámgyorsan: Merry Xmas mindenkinek, kivéve a Rubicom Zrt. azon dolgozóinak, akik a csongrádi kábeltévé-programcsomagot kitalálják! Erről majd később, addig is mindenkinek halászlé tengereket és töltöttkáposzta hegyeket, no meg rengeteg házipálinkát, persze mindezt a szeretet jegyében!

Békés karácsonyt mindenkinek!

   Oké, kissé még korai a karácsonyozás (idén a Last Christmas-t is csak 15-én hallottam először), de a koleszben már túl vagyunk rajta.

   Nagyon nem pörgettük túl a műsort, egy mini-megnyitó után felolvastak a lányok két szép verset, közben pedig levetíttünk egy kis videot, amit én dobtam össze fényképekből. Szerintem klassz lett, mondjuk aki nem ismeri ezeket a gyerekeket, annak nem mond sokat, de azért beszúrom ide: 

   Boldog karácsonyt minden koleszos gyerekemnek!

Változás a blog.hu kommentezésében

2008.12.12. 12:46
 

Hamarosan változás történik a blog.hu hozzászólási rendszerében: csak regisztrált felhasználók számára tesszük lehetővé a bejegyzések kommentálását. Ez azt jelenti, hogy csak azok a látogatók tudnak kommentezni a blogokban, akiknek van blog.hu-s nickje.

    Ejha. Tehát ez lényegében megfosztott az idetévedő látogatók apró hozzászólásaitól, mint pl.: "Ez annyira nyálas, hogy el sem hiszem!" vagy (hogy valami pozitívat is lássunk: "áhh ez nagy durván jo lett:D:D".

   Jelen állás szerint a blog.hu-n eleinte 10, majd csak 2 százalékkal esett vissza a kommentelés. Nálam ez kábé 100 százalék... Persze szent ígéret van arra téve, hogy figyelni fogják a kis blogok komment-forgalmát is, majd meglátjuk. Szóval kedveseim, ha erre jártok, akkor dobjatok egy reget, mert lesznek avatarok, meg összességében jobban lehet követni majd a hozzászólásokat. Regisztráljatok egy trollmentes jobb világért!

   Folytatódik a nagy sikerű (he?!) "Zene füleinknek"-sorozat! Most a Flobotstól hoztam egy jóóóóó kis számot, a "Handlebars"-t, aminek - milyen érdekes - a hivatalos videoját nem lehet megnézni Magyarországról a yotube-on. Kinek állhat ez érdekében?

   Mindegy is, a Handlebars irtó jó, a mostani video-verzió szerintem a legjobb, ami passzol ehhez a számhoz, íme, már itt is van:

   De még mennyi, csak úgy hemzsegtek a Vinyiten! (nem ex-szegedieknek: VizsgaIdőszak Nyitó Iszonyatos Tivornya) Róbert kollégám ugyanis meginvitált a Jatéba (ahogy írta esmesben: "Nagy lehetőség!"), amit természetesen nem utasíthattam vissza. Hogy igazán mire volt ez az este nagy lehetőség, az nem derült ki, de azért jól szórakoztunk. :)

   Amint letettem a lantot a koliban, és felvettem a szépruhámat, Vásárhelyen felvettem Robinnyót, és már húztunk is Szegedre! A Teszkóban vettünk némi kisérőt a bokrosi import hp-m mellé, aztán rövid, kulturált italfogyasztás után az utolsó villamossal beblicceltünk a városba (na jó, csak én blicceltem, mert Robi jó állampolgár, neki van bérlete). Ja, fontos tapasztalat: a tulipánszagolgató hollandusok nagyon felpuhították Robikámat, mert alig haladtunk valamire a pálinkával - így sörrel voltunk kénytelenek pótolni a folyamatos folyadékveszteséget.

   Na, szóval a Jatéban a szokásos népek voltak: pár tarisznyás, pár egyedipólós meg pár terroristakendős trendsetter. Szomorúan állapítottuk meg, hogy már kurvára nem ismerünk senkit sem, és már-már úgy gondolhatjuk, hogy öregek vagyunk. Persze azért nem, mert egy matekos csajszi megállapította, hogy nem nézünk ki többnek huszonvalamennyinél, und das ist gut so. Összefutottunk Bárány "részegenkurvasokatbeszélek" Istvánnal; végre egy igazi szegedi veterán! Miután kitárgyaltuk sorsunk alakulását, elkeztünk toporogni a párketten, de annyira nem vertük oda magunkat.

   Már majdnem léptünk lefelé, amikor nagyondenagyon megsértettek! Éppen százhuszonnyolcadszorra jöttem ki a klotyóból, amikor elém toppan egy menyecske, és azt mondja: "Te vágtad a falhoz a sörödet?!" Már maga a feltételezés is vérlázító... Mondom a lyánynak: "Anyám, úgy nézek én ki, mint aki eldob egy teli korsó sört??!!" És képes volt azt mondani, hogy "Igen!" - látszik, hogy nem ismer...

   Mindegy is, túltettem magam a sokkon; a Jate előtt bóklásztunk indulás előtt, és néztük a hányókat, amikor egy enyhén megfáradt baráti társaság haladt el mellettünk, és ekkor egy igazi egyetemi városhoz méltó magasröptű konzekvenciát nyilatkoztatott ki az egyik polgártárs (ismeretlen kollégájának címezve): "Ádám, tudom, mi a probléma veled... túl vehemens vagy!" :D

A dobozos kávé éves globális forgalmát szakértők évi közel 16 milliárd dollárra becsülik.

Mai Piac

   A mindenható piac - az azért tudja, hogy mi a dörgés. Tehát valahol el kell adni azt a marha sok dobozos kávét. De hogy nem Csongrád az a hely, az hétszentség.

   Három különböző boltban voltam, sehol sem lehetett kapni. Két helyen azzal a fal dumával etettek, hogy elfogyott. Aha, annyira kapós volt, hogy még az árát jelző műanyag lapocskát is elvitték! Így most nincs. Pedig létezik, és jó, és szép, és finom. Komolyan kezdem azt hinni, hogy Csongrád kulturális és egyéb szempontokból is kvázi fekete lyukként működik, csak ide nem a fény, hanem a jó dolgok nem jutnak be.

   Szóval csongrádi polgártársaim, unite!!! Harcoljunk egy szebb és jobb, de legfőképpen egy kávédúsabb világért! Mindenki követelje boltosától, hogy tartson dobozos kávét!

   Nem akartam már megint egy évfordulós címmel kijönni, pedig most megint pont az van, nagyon is. Sőt, a legfontosabb: másfél éve vagyunk együtt.

   Ennyi idő alatt nagyon sok jó és még annál is jobb dolog történt velünk. Közösen fedeztük fel az életet, együtt tettük meg az első lépéseket. Fél éve lakunk együtt, de a terveink jóval hosszabb időre szólnak. Örökre.

  Minden hosszú utazás egy lépéssel kezdődik. ;)

   És íme! A régen várt premier ideje eljött!!! Csak itt és csak most, csak Önöknek, kedves drága olvasóim! Mozgás visszafelé, felvéve előre, majd lejátszva megint visszafelé, mint Tímár Péter Egészséges erotikájában (kötelező alapfilm!) Ollé! Nem csigázom önöket tovább, fogyasszák sok szeretettel!

   Van benne egy-két üresjárat, de ez volt a próba-forgatás, szóval bright days may come. :) A főszereplő, rendező és ötletgazda kollégiumunk jeles tanulója, Vincze "Kocka" Zoltán.

   Bakker, azt hogy utálom már, amikor egy hétig nem írok semmit, aztán meg egy nap kétszer van új post, eee. Na, tehát akkor csak annyi az új info, hogy megrendeltem Zsaninak A Tökéletes Karácsonyi Ajándékot, így, csupa nagy betűvel. I love internet. :)

   De nem ettől teaser a teaser, hanem attól, hogy hééééj, épp most töltöm fel a youtube-ra aztabizonyos videot. Sikerült megoldanom azt a technikai nehéséget, ami lényegében az egész dolgot hátráltatta, szóval még ma VILÁGPREMIER A SENKISEMOLVASSA.BLOG-on!

   Nemááár, megint évforduló? Ja, ez van. Harmadikán volt egy éve, hogy a koliban dolgozom. :)

   Ide most nagyon passzolna egy faszagányos kép, ami sajnos nincs. Mindegy is. Egy év alatt sok mindenre rájöttem, hozzáidomultam a benti élethez, és kezdem kiismerni a játékszabályokat. Tudom a kollégákról, hogy ki a kígyó és ki a tényleg jó fej. A gyerekeket is nagyjából sikerült megismernem, vannak szenzációs arcok, akiket tényleg nagyon bírok, vannak átlagos kölykök, és igen, van egy pár igazi faszorrú majom is. A szarháziak.

   Az utóbbiak kissé megnehezítik az ember életét, de hát nem lehet mindig minden olyan nice and sweet. Összegezve: boldog vagyok, hogy ott dolgozhatom, örülök, hogy ilyen nagyszerű gyerekeket ismertem meg és végül köszönöm az életnek, hogy ilyen lehetőséget kaptam, igyekszem élni vele, és jobbá tenni a velem kapcsolatba kerülő gyerekek életét. Ámen.

   Hi und hello! Rövid alkotói válság után ismét olyan kamupostal jelentkezem, ami tuladonképpen nem tartalaz lényegi információt.

   Nos, arról van szó, hogy tegnap este volt szerencsém látni egy olyan videot... Én speciel sírva röhögtem, remélem nektek is tetszeni fog. Jövő héten világpremier exkluzíve csak itt, a senkisemolvassa blogon!!! Addig tessék izgulni meg tenyeretdörzsölni, naon jó lesz, meglássátok!

   Üdv, polgártársak! Na, már megint mi történt a suliban?! M., a kőművészek gyakorlati oktatója gyászos hangon bejelenti, hogy P. Laci milyen fáradékony, ülve elalszik. Mer' éjszaka biztos dévédézik, ezt már R.-vel, a főnökkel közösen állapítják meg. Ezt eddig eléggé kerek szemekkel hallgatom, pedig még hol a vége...

   Azt mondja erre R., hogy Attila, éjfél-, egy óra körül be kéne nézni a szobájukba. Azt hittem, hogy félrenyelem a klaviatúrát (ja, mellesleg már bőven lejárt a munkaidőm, csak még meg kellett csinálni egy kurvafontos plakátot...), szóval se köpni, se nyelni nem tudtam. Max. annyit nyöghettem ki, hogy ühüm. Azért álljunk már meg egy kapavágásra! Ha R. mutat nekem egy, egyetlen egy kollégát, aki 1. szabadidejében még benn van a koliban (jó, ilyen van: Zoli), 2. 11-kor még nem alszik, akkor megemelem a nemlétező kalapom. Basszameg.

ápdét: Beszéltem P. Lacival és szobatársával, Dáviddal: természetesen nem dévédéznek, nincs is náluk lejátszó. Laci idegi alapon fárad el, és ez vetül ki fizikálisan (ezt egy pszichológiai vizsgálaton mondták neki).