Nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, ez a bejegyzés a kolitól kapott szolgálati mini-laptopomon, egy Asus eee-n készül. Természtesen szigorúan munkaidőn kívül. :)

   Tehát a kalandos programoknak vége, és sajna nemsokára a nyaralásnak is. Maradék időnket igyekeztük a tengerparton ellőni, egy darabig úgysem látunk ilyet. Miután ma megbeszéltük Zsanival, hogy rövidesen mindketten nekilátunk második diplománk megszerzésének, úgy gondolom, hogy lesz más helye is a pénznek. Mindegy is, élveztük a görög napot, szelet, homokot, aztán este megvettük az ajándékokat, majd becsomagoltunk.

   Másnap megreggeliztünk a hotelben, jött a busz, felraktuk a cuccainkat, és még utoljára nyakunkba kaptuk a várost.

    Beültünk egy netkávézóba, ugyebár, aztán végül is az lett volna a terv, hogy Józsinál, a hungarian tavernában ebédelünk, mert Zsani már iszonyat ki volt éhezve egy jó kis sajtos tésztára. Na, ez sajna nem jött össze, egyrészt, mert Józsinál nem volt sajtos tészta, másrészt kurvadrága hely (ehe, hát az olcsó helyekkel összehasonlítva). Tehát nem ettünk ott, de ennek ellenére ez egy zseniális üzeti ötlet. Adott egy nép, ami nem beszél nyelveket, és általában irtózik a tengeri herkentyűktők, viszont ragasztkodik a hazai ízekhez. Pacal, meg birkapörkőtt. Szóval le a kalappal Józsi előtt, az ötlete zseniális, és egyedi; a többi hely még inkább a románok-szerbek felé orientálódik.

   Mindegy is, Józsit ejtettük, jól beebédeltünk egy gyrososnál, aztán mentünk a találkozóhelyre. Fél háromkor meg is telt a busz, és start! Indulás Magyarország! Másfél óra utazás után gyanúsan ismerős lett a környék, és lám, mi történt?! Hát jessz, bazdmeg, visszaértünk Paraliába, pont oda, ahonnan elindultunk. Egy észlény nem jól jegyezte meg az időpontot, és lekéste a buszunkat. Persze még ő bazdmegelt - legfrappánsabban azonban az előtte ülő nő foglalt össze a probémát: Fogja már be a száját, azért szoptunk másfél órát, mert maga nem ismeri az órát! :D lol

   Nem téma, elindultunk megint, a lemenő nap gyér fényében húztunk a Balkán felé.

   Hazafelé a buszon megnéztük az Aviátort, amit mellesleg mindenkinek tudok ajánlani, majd a szokásosan szörnyű éjszaka után megérkeztünk Szerbia széléhez. És amikor 4:42-kor a rádiómból megszólalt valami retek magyar popribanc nyivákolása, akkor éreztem: hazaérünk.

the end

   Kellemes késő esti blogolvasást mindenkinek! Közelítünk utazásunk vége felé, látogassunk el a Meteorákhoz és Skiathos szigetére. A Meteorák sziklakolostorok, amik iszonyat magasan vannak - én, mint aktív tériszonyos elég klasszul éreztem magam fenn...

   Meglepő módon semmi extra kalandban nem volt részünk, jöttünk, mentünk, világot láttunk. Iszonyatos hőség volt, és ugye itt a helyi szabályok elég szigorúak, a nőknek csak hosszú szoknyában, és vállat elfedve lehet belépni. Régebben a férfiakat is csak hosszú nadrág, hosszú ujjú felsőben engedték be, ez azonban már változott: térd alatt érő háromnegyedes gatyában és pólóban is be lehetett jutni, szóval én szívtam rendesen a full hosszú cuccomban. Whatever. A nagy kolostor után voltunk a női kolostorban is, ami rendesen nagy lehúzás, mert kábé öt négyzetméter az egész. Viszont van most egy fiatal, 24 éves csaj benn, aki három éve nyomja apácaként. Őt nem lehetett látni.

   A kolostorokból a kilátás egyébként lenyűgöző, én paráztam is rendesen. Ezen a képen is a korlátot kábé három szög tartja, jézusom... Szóval nem a tériszonyosok menyországa, annyi szent.

   A hitéleti továbbképzésnek még nem volt vége, ezután ugyanis ikonkészítő műhelybe mentünk, szóval mostmár perfekt vagyok ikonkészítésből is. A túra végén az Aphrodite-forráshoz mentünk, ami az örök szépség forrása, tehát aki itt megmosdik, az élete végéig szépséges marad. Olyan átkozott meleg volt, hogy majdnem belemásztunk a hideg patakba, szóval garantáltan csodásak maradunk egy életen át. :)

   Másnap kora reggel indultunk Skiathosra, ami egy klassz kis sziget. Baromi sokat kellett buszozni, majd hajózni, de megérte. Állítólag az itteni Görögország tíz legszebb tengerpartjának egyike. Maga a városka egyébként nagyon szép, kis zegzugos utcái vannak. Persze az angol itt is elég nehezen megy: két kajálda között vívódtunk, hogy hol is együnk, erre látom, hogy az egyiknél nagy betűkkel az van kiírva, hogy hamberger, a másiknál meg humburger. Odatesz.

   Szóval a tengerpart itt is gyönyörű: közvetlenül egy fenyőerdő van a homokos fövenyen túl. Tenger, homok, fenyőerdő. Ez nehezen fér a fejembe. Ennek ellenére a kóbor apácák megtévesztése végett olyan képet teszek be, ami nem a tengerparton, hanem még a kikötőben készült:

ez volt az uccsó program, nemsokára jön a negyedik, egyben befejező rész

   Másnap beneveztünk az első programunkra, a Thessaloniki melletti Waterlandbe mentünk. Zsani nagy rajongója a csúszdaparkoknak, gondoltuk, hogy ez egy olyan hely lesz, amit megéri kipróbálni. Hát így is volt.

   Még mielőtt belevágnék a sztoriba, pár szót az országról. Görögország túl van hypeolva, de nagyon! Micsoda vendégszerető népek, a görög férfiak/nők földre szállt istenek, az ország gyönyörű... Oké, a tengerpart nagyon szép, a víz tiszta, de itt meg is állhatunk. A fickók köpcösek, szőrösek, a nők meg oltári nagyseggűek. De nem J-Lo-san... Oprah-san! Minden autó halálra van tunningolva, minden kipufogó akkora, hogy befér rajta egy csecsemő feje, minden kocsiban az autó értékének sokszorosa a hangcucc (ezekből kötelező jelleggel a legszarabb görög zene szól). Minden ruha hamisított, ezért mindenki D&G, Armani, Prada és Puma cuccokban járkál. Összefoglalva (és végtelenül általánosítva) a görögök nagyképűek, kivagyiak, és mindenük a látszat. Ezen felül bunkók. Mint a képen is látszik, az út mellett mindenütt szemét. Nem elvétve, mindenütt. Amerre járnak, minden kidobálnak a kocsiablakon. Ezen felül füstölnek, mint a gyárkémény. Mindig, mindenhol. Étterem, tengerpart, tökmindegy. Kurva kiábrándító, ha szembeúszik veled a kristálytiszta tengerben egy cigicsikk. Ha Görögországnak nem lenne ilyen klassz mitológiája, meg tengerpartja, akkor kábé Albánia szintjén kezelnék őket.

   Na, mindegy is, ez nagyon kikívánkozott belőlem. Szóval, irány Thessaloniki. Ide nem volt magyar nyelvű idegenvezető, ezért valami szláv népekkel mentük (na, azok még a magyaroknál is fertelmesebbek: ugyanúgy hangoskodók, és nem beszélnek nyelveket, de ők még ráadásul a járdán is letipornak). Tehát várunk a buszon a becsekkolásra, szegény idegenvezető küszködik a magyar nevek felolvasásával. Jön a kiccsalád, és persze jön a porbléma: a kisfiuk nincs felírva a listára. A felállás: anyuka vs. szerb idegenvezető. A magyar anya magyarul beszél, a szerb idegenvezető szerbül, és közepesen angolul. Anya persze magyaráz teljes lendülettel: "Bence! Nééégy éves kisfiú!" Mire elkezdtem fülelni, addigra eljutottak odáig, hogy már csak le kellene írni a kissrác nevét, meg is van odáig, hogy B-E-N. Ekkor anya megint alakít, elkezdi ismételgetni teljes átéléssel: "Cö!... Cö!... Cö!" Zsanival ekkor már szakadtunk a röhögéstől; azért gyorsan lebetűztem angolul az idegenvezetőnek a nevet, hogy haladjunk.

   A csúszdapark állat volt, csúszkáltunk, napoztunk, igazán klassz volt minden. A kedvencem az a csúszda volt, amin gumival kellett lecsúszni. Nekem így sikerült: :D

   Szóval óriási móka volt, jól el is fáradtunk, mire hazaértünk. Este azért még elmentünk sétálni a városba, és koktéloztunk is egyet, ha már ott voltunk. :)

      Másnap pihengettünk kicsit, aztán egész nap a parton döglöttünk, hogy legyen valami szinünk is. :) Ez inkább Zsaninak jött össze, én szerintem elértem a barnasági maximumomat. Ez a nap is klasszul eltelt, este a teraszon iszogattuk az Ouzonkat (mi mást? :)) Zsaninak nem jött be ez a pia, ezért rám hárult az egész üveg elpusztítása, amit nagy duzzogva magamra vállaltam. Persze óvatos duhaj módjára mulatoztunk, amúgy is gyorsan az ember fejébe száll ez a fehér lötty. :) 

egyenlőre ennyi, aztán irány a Meteorák és Skiathos!

   Szóval akkor: irány Görögország! Eredetileg a SZINre mentünk volna, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy menjünk inkább nyaralni, úgyis annyit dolgozunk mindketten nyáron, hogy félre tudunk tenni eleget. És így is lett. Kinéztük, befizettük, lefoglaltuk. Augusztus 18, hétfő, délután egy óra: startra készen álltunk a félegyházi Tesco parkolójában.

   A szokásos Szeged-Szerbia-Macedónia-Görögország útvonalon mentük. Az első említésre méltó a szerb határnál szúrt szemet:

  Ez lehet, hogy csak nekem poén, de akkor is... Top Gan, éééééértitek :D

  Na, mindegy, én baromi jót röhögtem ezen a török kamionon. Szóval gurultunk szépen tovább dél felé, kezdtük magunk mögött hagyni az angolvécék csodálatos Európáját. A határokon nem volt semmi extra, egészen Macedóniáig. Na, most ejtsünk pár szót ezekről a macedónokról. Ugye tulajdonképpen a kecskékkel történő fajtalankodáson kívül más szabadidős elfoglaltságuk nincsen, ezért kénytelenek olyan dolgokkal elütni az idejüket, mint az arra járó turisták szivatása. Ez megy is nekik rendesen, mert egy fia lélek nem állt előttünk a határon, de azért ott szobroztunk egy jóideig az éjszaka közepén.

 Szerencsére az egész hegyes-völgyes-szakadékos országuk csak 180 kilométer hosszában, így két óra alatt át is húztunk rajta gyorsan, és hopp, már meg is érkeztünk Görögországba, Pieria tartományba, Katerini város mellé, a Paralia nevű üdülőhelyre. Méghozzá ide, a szép Helenáról elnevezett hotelbe, az Orea Elenibe:

   Elég pöpecül néz ki kívülről, mi sajna nem ezen az oldalon kaptunk szobát, hanem egy másikon. Talkin' about the szoba: elég alap volt:

   Ugye amint látszik, van benne két ágy, egy minihűtő, meg némi dekor. Ami nem látszik, de volt: tévé (szigorúan a ratyi görög csatornákra beélesítve), ruhásszekrény, légkondi, falitükör, meg persze a fürdőszoba+vécé kombó. Szóval nem a Hilton, de azért elég jó volt.

   Az első nap tehát elfoglaltuk a szobánkat, meg felderítettük Paraliát. Én már voltam itt három éve, és ha legalább egy minimális tájékozodási képességem lenne, akkor akár azt is mondhattam volna, hogy van némi helyismeretem. De így mindössze a Meki meg a templomot tudtam teljes magabiztossággal meghatározni. Nem vagyok egy született GPS, na.

   Annak ellenére, hogy meglehetősen fáradtak voltunk, elég sokat mászkáltunk. A vacsiig hátralévő időt a helyi McDonaldsban bekkeltük ki gyomorügyileg. Itt megint szembesültem egy klassz dologgal: a görögök képtelenek angolul beszélni. Jó, teszik egymás után a szavakat, nyelvtan oké, de a kiejtés... az megalol. Egyszerűen nem alkalmasak olyan betűk kiejtésére, mint a "dzs" vagy az "e". Tehát, ha valaki azt mondja a McD-ben, hogy "Big Mákk(á)", azt nem körberöhögik, hanem kiszolgálják, mert mindenki így mondja. Ezzel kapcsolatban még lesznek sztorik, de azt majd később. :)

   Miután kajáltunk jött is a tengerpart elmaradhatatlan kelléke, az Árus Ember. Ez lehet középkorú, fiatal, ázsiai vagy fekete-afrikai. Mi épp egy középbarna kisfiút fogtunk ki, aki rózsákat árult, vettünk is csórikámtól. Ezután kéz a kézben elsétáltunk a tengerparton a lemenő nap felé. Jó, ez nem igaz, nem Hollywoodban vagyunk: csak végigslattyogtunk a homokban egy darabig, de azért klassz volt :)

vége az első résznek, folytatása következik

   Aztakurva, a rohadék indafotó szarakszik, egész este ezen bosszankodom (enyhe kifejezés...). Szóval így sajnos csúszik a mesedélután Hellasról, pedig Isten bizony igyekeztem. Na, mindegy, előbb-utóbb publikálok, addig is kitartás.

    Ja, és jól estek az előző postra érkezett kommentek. :)

   Greetings from Hellas! :) Szoval udv innen, az ekezet nelkuli Gorogorszagbol! :) Most epp egy netkavezobol tolom, orankent 2 euroert. A nyaralas kivalo volt, majd teszek fel kepeket, amint hazaerek. Termeszetesen elmenybeszamolo is lesz, az izgalom fokozasa erdekeben. :) Sziasztok!

   Na hello, végre nálam is elkezdődik a nyári szünet: elhúzunk egy hétre Görögországba, ide:

 Minden nyaraló és nem-nyaraló olvasómnak további kellemes nyári punnyadást, fesztiválozást, strandolást, akármit. Szevasztok!

   Mostanában mindenfelé már csak EU-konform játszótereken tudja kitörni az ember gyereke a nyakát, ennek ellenére poros kisvárosunkban, Csongrádon, még van egy-két 1975-ből ittragadt retro cucc. A velünk élő szocializmus, ugye. Nem mondanám, hogy városképünk ékességei, de elég érdekes cuccok. Plusz jó, hogy mindannyian játszottunk ezeken.

Bónusz: nem is tudom, mi ez; reklám, népnevelés... Jó, az a lényeg.

w t f ?

   Ez a gyönyörűség itt nálunk, Csongrádon, a Körös-torokban található. Hogy mi lehet, arról természetesen sejtelmem sincs, egyes vélekedések szerint lábmosó. Ha az, akkor valószínűleg Jézus itt mosta meg a tanítványok lábát, olyan régi ez a tákolmány.

   Amennyiben esetleg valakinek van tippje, hogy mi a csoda lehet ez, akkor ossza meg velünk bátran.

   Van itt most ez az olimpia, tudjátok... Hát, az a helyzet, hogy én nem vagyok hasra esve tőle.

   A csapból is Kína folyik, hogy micsoda szenzáció, tünemény stadionokat húztak fel. A másik oldalon meg ugye ott volt a Tibet-láz, manapság az internetcenzúra, kivégzések und so weiter... (Tibetről egyébként itt és itt kurvajó írások vannak a Reakción.)

   Szóval: Tibetet nem én fogom felszabadítani. Kínában nem én fogom megdönteni a népi demokráciát. Ergo: nekem tulajdonképpen mindegy, hogy mi lesz, annyira nem érint. Mint ahogy az olimpia sem.

   A franc se' tudja, hogy miért, de teljesen közönyösen állok ezekhez a dolgokhoz. Az olimpiai sportágak jó részét eddig sem néztem, azaz normális esetben nem nézek úszást, kerékpárt, röplabdát, evezést, meg hasonló sportokat. Miért? Mert egyszerűen nem találom szórakoztatónak. Eddig oké. No de most? Szinte kötelező, csak azért, mert magyarok, hazánk fiai is részt vesznek a nemes versengésben. Gyorsabban, erősebben, magasabbra. De milyen áron? Azt hiszem most Kína vezeti az éremtáblázatot - micsoda meglepetés. Szóval arra nem nagyon vagyok kíváncsi, hogy a szarrá kokszolt génmanipulált állatok döntögetik a világcsúcsokat. Gattaca.

   Én erre annyira nem vagyok vevő. Természetesen örülök, ha valami siker bepottyan, ha Cseh Lacit nem veri halálra a kitenyésztett Phelps, ha atlétáink tudnak fél decit pisilni... De összességében nekem hiányzik ebből az olimpiából az őszinteség. Maga Kína is egy képmutató ország, és nekem az olimpiája is az. Ennek ellenére azért természetesen hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

   Egyik kedvenc oldalamon bukkantam erre a linkre, ahol weblapokból, meg ilyesmi cuccokból valami más készül. Ilyen izé. Na. Én kettőt csináltam, szerintem klassz. Röviden ennyi, nézzétek meg, aztán vagy tetszik, vagy nem. Szevasztok.

   Heló, heló! :) Olyan ritkán látok valami megmosolyogtatót a tévében, hogy ezt most postolnom kell. Itt van a Rubicom Zrt. csongrádi kábeltévé programja, van benne egy felnőtteknek szóló csatorna, a népek nagy boldogságára, ami elméletileg 23.00-tól 05.00-ig sugároz.  Ahogy a nagykönyvben, azaz a médiatörvényben  meg van írva.

Elméletileg. :) Vasárnap délelelőtt azonban valami homokszem pottyanhatott a fogaskerekek közé, hiszen nini, poresz megy délelőtt tizenegykor:

Az érdeklődő kismókus a képre klikkelve láthatja, hogy 10:55-kor fotóztam. (És ahhoz képest, hogy tévéről, nem is lett olyan rossz.) Sajna ezek után nem sokkal le kellett lécelni otthonról, és nem tudtam tovább nyomon követni, hogy meddig is nyomatta a Rubicom a rapid felvilágosítást Csongrádon, és mire öt körül hazaértünk, már helyreállt a világ rendje.

És hogy okosodjunk is egy kicsit: médiatörvény, II. fejezet, A. rész, 1. cím, 5. § (4).:

A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 05.00 óra között lehet közzétenni. Közzététel előtt erre a közönség figyelmét fel kell hívni.

jó bőr

       Egyébként ennyi, tanulság nincs, fáradt vagyok. :)

   Ez kurvára nem breaking news, meg semmi érdekes, de megtanultam két ujjal füttyenteni! Héjj! :D (all the credits goes to Tomi). Íííígy, e, mint ez a mókus, csak hangosabban:

   És hogy ne csak ilyen marhaság legyen a mai post, adunk a kultúrának: a következő video egy olyan, de olyan csuda dolog, hogy olyan nincsen (de mégis van, nézzetek csak meg). Szóval: népdal+basszer+beatbox. Végeredmény: überbefosás, halálosan jó pörgés. Aki irtózik a népdaltól (vagy gyárilag hülye), az pörgesse 2:23-ig, ott már kezdődik a rap-rész, de akinek még ez sem elég jó, az tegye a videot 3:51-hez, és ha kibírja ülve, akkor nincs benne semmi élet.

   Nos, Csongrád nem a street art fővárosa, annyi szent, de azért itt is van pár gyöngyszem. Például ez itt, amit én csendesen a város legjobb sticker-jének hívom, egyszerűen zseniális. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi tetszik benne ennyire, de szerintem halálosan jó. Íme:
Oké, ezt így most elég nehéz kivenni, vagyis inkább lehetetlen. Mindjárt jön egy közeli is. Szóval, ez egy ballonkabátos-kalapos árny-alak. Úgy áll itt a fényben, mint valami szuperhős, aki jelenleg épp anyum lépcsőházára vigyáz. Mindig szolgálatban, pontosan a lift feletti lámpán. 
 

Hát nem kurvajó? De, az! Szenzációs, annyira egyszerű, és mégis kifejező. Kéne neki valami jó név...

   Végre, befutott pár kép (thx Viki, Prizma)! Szóval, íme: ilyenek vagyunk most, 2008-ban, tíz évvel az érettségink után. 

   Nincs bizony, és kábé szeptemberig nem is lesz. Mármint a lakásról, az osztálytalálkozóról remélem igen.

   Nos: a szőnyeg- (plusz még állólámpa) vásárlást elhalasztjuk, mert elmegyünk nyaralni. :) Juhéé! Valami minimalista görögországi utazásra fogunk befizetni (persze az elsődleges célpontunkban már minden szoba elkelt...). Szóval a lényeg, hogy valami hotel legyen, félpanzióval, és persze normális áron.

   Egyenlőre ennyi, oszt.tal.ról majd akkor, ha kapok alapanyagot. Peace.

   Nos, amíg várom a képeket (mondom várom a képeket!), addig egy kis színes a régmúltból.

   Anno rengetegszer fociztunk a gimi udvarán, és egy ilyen alkalommal valaki tökönlőtte Ádám barátomat, aki - miután kiheverte az ilyenkor szokásos sokkot - azt jegyezte meg:

   "Még szerencse, hogy nem szöges labdával játszunk..." :D

   Nos, Ádám: mostmár ilyen is van! :)

Előhang: fényképezőt nem vittem magammal, ergo képet nem tudok mellékelni, de majd ha eljut hozzám pár a többiektől, akkor majd pótolom ezt a hiátust.

   No, ezt is megértük... Tíz éves érettségi találkozó@Kertvendéglő. Ejjj, gyorsan peregnek azok a homokszemek...

   A giminél kezdtünk, volt egy kis rendhagyó osztályfőnöki óra, megnéztük régi videokat, jókat pörögtünk a régi fejeinken. Aztán jött a klasszikus beszámolós rész, kivel mi történt, hol végzett, mit dolgozik. Összességében majdnem mindenki lediplomázott és/vagy jó állása van, van köztünk orvos, jogász, közgazdász, meg persze minden más is, a fodrásztól az operatőrig. Persze a gyerekek is elkezdtek potyogni, tíz már legyártva, kettő három in progress. A mesemaraton után sajnos ki kellett mennünk a temetőbe. :( Zoli már nincs velünk. Vittünk ki egy koszorút, pár percig álldogáltunk némán, én spec. kurva szomorú lettem. Akárki akármit is mond, engem nem érdekel, milyen volt Zoli, hogy mit csinált. Nekem mindig ugyanaz a gyerek marad, akit sosem fogok elfelejteni.

    Utána mentünk a Kertbe, ettünk, ittunk, dumáltunk. Én kissé be is csíptem, ehe. :) Sok régi sztori feljött: amikor Móricka behozta a suliba a Pornoramát, és néztük nagyszünetben; amikor mentünk Pestre, Tamáson meg a "faszos" nyakkendője volt; amikor Hollókőn voltunk kirándulni, meg még ezernyi sztori. Szóval szerintem mindenki jól szórakozott. :)

   Kaja után páran elszállingóztak, de a többség együtt maradt, és lementünk a Körösre. Persze pénteken semmi élet nem volt, azért lájtosan bulizgattunk. Kettő előtt pár faszfej elkezdett okoskodni, majdnem lett egy kis összecsapás is. A legszánalmasabb: az ugráló, beszólogató pöcsfejek rendőrök, rendőrtanoncok, meg haverjaik voltak. Szolgálunk és védünk, bazmeg. Jáá, és amikor élesedett a szitu, elkezdtek telefonálgatni, de nem erős barátokat hívtak, hogy rendberakjanak minket, hanem kihívták a rendőröket! Ez fájt. Persze Norbi, ex-rendőr osztálytárs, rövid úton el is küldte őket, meg balhé sem lett, nem is hiányzott. Na, mindegy, ezt leszámítva kurvajó este volt, örültem, hogy láttam régi arcokat. Mondjuk páran sajnos nem voltak ott, pont azok, akikkel iszonyat régen nem találkoztam.

Bárány, Bozó, Bőkuti, Erdélyi, Fekete, Fábián, Guth, Gulyás, Gyovai, Gyovai R., Hohn, Horváth, Illés, Jéri, Kiss, Majzik, Móricz, Sajber, Sáfrány, Schultz, Sinkó, Szendi, Szilágyi, Szűcs, Tóth, Törköly, Vig, Zsiga: találkozunk pár év múlva

   Folytatódik a kultúrmisszió, jobb későn, mint soha. A fenti video ugyanis már négy éve létezik, a youtube-on is egy éve fenn van már, de nem baj. A lényeg: kurvajó ötlet egy Kispál-koncertet plüssállatokkal újraalkotni. Kispál-maci mozgása a cigivel telitalálat. Respect Tejbegrizs Produkció! Az meg szintén nem mellékes, hogy kedvenc Kispál-számomról van szó. Szóval táncolj disznó!

   Ma EB-döntő, hurrá. Nem volt sok időm követni a meccsket, ha igen, akokr is csak fél szemmel, így a jóslással is felhagytam az első kör után. Ma viszont döntő van, azt muszáj megnézni! Persze hol is máshol lehetnék, mint a kollégiumban...

   Szóóóóóval, vannak itt ezek a spanyolok, akiket én már eleve leírtam, mert Aragones hülye, meg amúgy is híresek megremegő térdeikről nagy tornákon. Nos, ezek ellenére szép játékkal jutottak el a döntőig, pedig a szemét olaszok igyekztek elrontani a mókájukat. Az elődöntőben arsavintalanították az oroszokat, és voila, máris jöhetnek a németek. Akik viszont kerek egészet alkotnak, csapatként működnek. Mondjuk náluk meg Lehmann kergeti a lepkéket a kapuban... Viszont a spanyoloknál meg nem játszik majd Villa... Mennyi gond, és mennyi kétely. Akkor most jön el Torres nagy meccse? Vagy a német Fussballmaschine eltiporja a Xavi-Iniesta-Senna tengelyt?

  Mélyen a varázsgömböm közepébe bámulva annyit mondok: Németország-Spanyolország: 2-1. Hitzlsperger lövi a győztes gólt, figyeljétek meg.

   Áhh, bakker, ez a kinderlager teljesen leszívja az energiám...

   Komolyan mondom, pihenni járok a koleszba, ugyanis szerencsére még tart a nyári gyakorlat. Nem nyavajogni akarok (de igen), de hárman  bizony kurvakevesen vagyunk hatvan-hetven gyerekre. Ám mivel nincs pénz több tanárra, a munkaügyről meg (állítólag) halál bénákt közvetíttetek volna ki, így maradunk hárman, esetenként négyen. A sok gyereknek meg mindig valami baja van. Tantóbácsi Zolika csúúúúfol... Mártika vereksziiiik... a nagyfiúk nem engednek pingpongozniiii... áááááááááááá!!! De a legjobb, amikor odajön hozzám valamelyik bociszemű kislány, amikor épp húsz gyerekkel rohangálok az ad-hoc focipályán, hogy adjak neki rajzlapot... Drágám, hát a seggemből húzzam ki?! :D

   Szóval nagy szerencsémre még tart a nyári gyakorlat, és ilyenkor kissé megpihenhetek a kollégiumban, mert alig tizenvalahány gyakorlatosunk van, meg épphogy kilencven vendég. De akkor is inkább ezerszer a koli, mint a kicsik. És az a vicc az egészben, hogy még csak KÉT HÉT telt el... és hat még hátra.

Természetesen nem illlenék így sírnom, mint egy fürdős kurvának, mert rengetegen végeznek fizikai munkát, Zsanim például tizenkét órázik a kutyagyárban éjjelente. Szóval ahhoz képest a világ legjobb melóját csinálom. Respect minden dolgozónak.

   No, már megint a Zorbán... Jön, elvesz. Nyugdíjasok, unite!

  Ezt az undorító, népbutító, hazug röplapot a lépcsőházunkban találtam kitűzve. Persze fontos, hogy informálva legyenek az emberek, de azért ez, hogy egy nyilvánvalóan manipulatív szennyet így kirakni... Az meg már csak egy apró adalék, hogy a tömb 90%-a nyugdíjas, valahol a 70 meg a halál között, plusz a közös képviselő meg párttag (oldschool kommancs).

   Szóval van kampányidőszak? Nincs. Akkor meg mi a búbánatos lóphallosról beszélünk?! Érdeklik a kormányt a nyugdíjasok? Számít a tisztes öregkor? Hát egy nagy méteres kékerest! Dehogy is érdekli! Fogjátok már fel, ti csak tehertétel vagytok a költségvetésnek, viszont hárommillió szavazó az MSZP-nek!

    Egyébként akkor ejtsünk pár szót a tényekről is: Viktor annyit mondott, hogy befagyasztaná a nyugdíjakat. Ez persze rémísztő a sok Pisti néninek, Gizi bácsinak, mert nem értik, vagyis inkább félreértik. Kommunikációs fault. Szóval kedves nénik, bácsik: nem lesztek befagyasztva, annyiról van szó, hogy a nyugdíj csak az inflációt követő mértékben lesz emelve. Ennyi, meg egy bembi. Keziccsókolom.

A gáz röplapot egyébként a Polgári Ellenállás eltávolította, összegyűrte, majd kihajította a picsába.

    Hello. A kép azért lett ekkora, hogy nyugodtan lehessen nézegetni. Ez egy fiók-alj, vagy hogy is hívják ezt, és tulajdonképpen nem sok érdekesség van benne - ennek ellenére nekem ez egy kordokumentum.

    Van rajta sok info, például, hogy Kovács Andi egy kurva, meg hogy C'mon baby, light my fire. A kép fő motívuma egy Doors felirat, a Lizard King is arra utal, hogy ezt a fiókot egy Doors-fan (nem fun, basszátokmeg, de utálom, amikor valaki azt írja, hogy "nagy 'ezmegaz'-fun vagyok") volt. Próbáltam valahogy belőni az időszakot, hogy mikor firkálhatták így össze ezt a fiókot, de sajnos kevés a konkrét támpont. Ugye a "Kovács Andi" nem egy ritka név, ezenkívül egy "Czakó" nemtomki van még, amit nagyjából ki lehet olvasni.

    Most megint olyan jön, amire a kutya sem fog válaszolni:Ha esetleg valaki felismerné ezt a darab deszkát, ne adj' Isten ő maga firkálta volna össze, az írjon már egy pár sort, hogy mikor járt a Fába, mi lett vele, estébé.

(Az, hogy a bekezdések között mi a picsáért van ekkora hely, nos, arról sejtelmem sincs. A blog.hu új post-szerkesztőt használ, de lehet, hogy ennek semmi köze sincs ehhez. Szóval, kurvaélet, engem idegesít, ha valaki tudja, hogy küszöböljem ezt ki, az is írjon. Vagy akármi.)