Áhh, bakker, ez a kinderlager teljesen leszívja az energiám...

   Komolyan mondom, pihenni járok a koleszba, ugyanis szerencsére még tart a nyári gyakorlat. Nem nyavajogni akarok (de igen), de hárman  bizony kurvakevesen vagyunk hatvan-hetven gyerekre. Ám mivel nincs pénz több tanárra, a munkaügyről meg (állítólag) halál bénákt közvetíttetek volna ki, így maradunk hárman, esetenként négyen. A sok gyereknek meg mindig valami baja van. Tantóbácsi Zolika csúúúúfol... Mártika vereksziiiik... a nagyfiúk nem engednek pingpongozniiii... áááááááááááá!!! De a legjobb, amikor odajön hozzám valamelyik bociszemű kislány, amikor épp húsz gyerekkel rohangálok az ad-hoc focipályán, hogy adjak neki rajzlapot... Drágám, hát a seggemből húzzam ki?! :D

   Szóval nagy szerencsémre még tart a nyári gyakorlat, és ilyenkor kissé megpihenhetek a kollégiumban, mert alig tizenvalahány gyakorlatosunk van, meg épphogy kilencven vendég. De akkor is inkább ezerszer a koli, mint a kicsik. És az a vicc az egészben, hogy még csak KÉT HÉT telt el... és hat még hátra.

Természetesen nem illlenék így sírnom, mint egy fürdős kurvának, mert rengetegen végeznek fizikai munkát, Zsanim például tizenkét órázik a kutyagyárban éjjelente. Szóval ahhoz képest a világ legjobb melóját csinálom. Respect minden dolgozónak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.