Ejj-hajj, tegnap a győzteseket eltaláltam ugyan, de a meccsek színvonalát, kimenetelét nagyon nem, mindegy, tippmixileg azért bejött volna. Mondjuk a 3-0-ás alázás helyett a horvátok seggét feltörte a háló, a németek meg két tegnap említett "kiskacsa" főszereplésével elintézték a polákokat, és nem mellékesen igazolták, hogy miért ők az egyik legesélyesebb csapat.
    De lássuk, kik mérkőznek ma, elég gyilkos a felhozatal. Románia-Franciaország. A szőröstalpúak az African All Stars ellen. A románokban van valami balkáni elszántság, "mostmegmutatjukavilágnak"-feeling. A csigazabálók egyik nagy hátránya Domenech, a másik meg a nagyképű Anelka. Ha minden jól megy, akkor elől a tejeskávé-duó kezd, a góliszonyos Henry, meg az arab telivér Benzema, jobbszélről meg "Timmy" Ribéry fog riogatni (és feltehetőleg nemcsak a kinézetével). Ennek eredménye nem lehet más, mint egy kurvaunalmas döntetlen: Franciaország-Románia: 0-0.
    Este folytatódik a gólkavalkád, Hollandia-Olaszország. Készülőben az EB meglepetése: Hollandia tökutolsóként esik ki a csoportból! Jó képességű gyerekek, Marco is istenkirály volt játékosként, de könyörgöm, ezek mégiscsak a hollandok. Az olaszok meg olaszok. Sírnak, hisztiznek, mint a fürdős kurvák, dobálják magukat össze-vissza, fetrengenek, verik magukat a földhöz: tulajdonképpen, ha nem lennének olyan nagy nevek egyénileg, ugyanúgy utálná őket mindenki, mint a görögöket. Azért a ma este nagy nehezen feldugják a hollandok seggébe a fapapucsot: Hollandia-Olaszország: 0-1.

    Igen. Itt van. Sok-sok évnyi várakozás után elérkezett Magyarországra a Scrubs! Hát ma, amikor megláttam a trailert a tv2-n, majd' magam alá sikítoztam az örömtől. El sem hiszem.
    Évek óta sírtam a szobám magányában, hogy "itthon ménincs Szkrábz?!" A hihetetlen jó sorozattal a Pro7-en ismerkedtem meg, és azért az jelent valamit, ha én leülök németül sorozatot nézni.
    Nos, a tv2 azért beletett egy kis tökönrúgást a sztoriba, mert képesek voltak betenni az NBC-n szuper-főműsoridőben futó sitcomot a délutáni gagyizónába, a Sentinel meg a Rex felügyelő közé.
    No, és a másik fostalicska kertévé vajon milyen címmel futtat műsort ugyanebben az időben?! Hát azzal, hogy Doki. A port.hu szerint ez már a harmadik évad, én eddig nem is hallottam róla. Abba bele sem merek gondolni, hogy az RTL Klub azokra a hülyékre játszik, akik véletlenül a rossz csatornára kapcsolnak, és ottragadnak, így csábítván el nézőket a Scrubsról. Félelmetesen szánalmas, szánalmasan félelmetes(?!)
    Nos, durvul a helyzet, már a tv2-n is lesz nézhető műsor. Mi lesz itt?! :)

    Tovább folyik a tipp-folyam, sosem látott post-áradattal jelentkezem! Tegnap 50%-os sikerrel nyomtam, ami még engem is meglepett. Nosza, ma is bezsírozom a varázsgömböt, lássuk, ki nyer ma.
    Az első meccs (ami már most is megy, 1-0-ra mennek a horvátok) Ausztria-Horvátország. A házigazdák egy komplett Ká-európai menekülttábort szedtek össze EB-keret gyanánt, van albán, bosnyák, horvát, magyar gyerek is a fedélzeten. A horvátokat a VB-hős Rokker Zsolti vezeti, aki nem Elvis Brajkovic, hanem Slaven Bilic. A selejtezőkön az angolokat oktatták, ez sokat ígér, bár a horror-lábtöréses brazil-horvát Eduardo nem lesz itt az EB-n. Ennek ellenére az első akadályt simán veszik, a házigazdák porrá égnek a nyitányon: Ausztria-Horvátország: 0-3.
    Este jön a blitzkrieg: Németország-Lengyelország. Persze a német keretben is van két három "kiskacsa", aki az anyjához készülhetne Lengyelországba (feltéve, ha még ott élne a drága mama). A lengyelekről semmit sem tudok mondani, csak azt, hogy nekik is van természetesen braziljuk. Lehet, hogy ez lesz a trend, mint futsalban, mindenki honosít egy rakás brazilt meg argentint. Na, szóval: óriási küzdés, szar meccs: Németország-Lengyelország: 1-0. Az az egy is a végén.

  Tádáááááámm: egy éve tombol a Zsanimánia! Azaz hivatalosan egy éve járunk együtt Zsanival, szinte hihetetlen...
    Persze egyáltalán nem véletlen, ez nem lehet az, hogy mi így, ketten ennyire megtaláltuk egymást. Mindketten odavagyunk a másikért, und das ist gut so. :)
 Tulajdonképpen így egy év elteltével kijelenthetem, hogy nem ugyanúgy szeretem Zsanit, mint a legelején. Hanem sokkal jobban. Nincs ebben semmi trükk, minél inkább megismertem, annál több szeretnivaló, aranyos dolog bukkant a felszínre.
    Csak egyet említek példaként, ez a hangja: eddig háromféle Zsani-hangot különböztettem meg, és persze halálosan imádom mindet. Annyira szeretem hallgatni a hangját, oohh... :)
    Szóval egy éve tekerjük együtt a biciklit, többnyire egy irányba. Ez annyira jól megy nekünk, hogy össze is költöztünk, ami a sok riogatás ellenére szintén a legjobb dolog a világon.
   Nekem ugyan mi problémám lehetne az együttlakással?! Kettőnk közül én vagyok a lustálkodó, rendetlen, finnyás: Zsani csupa pozitív dolgot hozott a kis lakásunkba. Az utóbbi pár hétben párszor már ráaggattam a "traumfrau"-jelzőt, teljes joggal. :) A mi szerelmünk, úgy néz ki, túlmutat minden eddigi bohóckodásomon, ennek tényleg van értelme.
    És had mondjam ki: kurvajó úgy élni, hogy egy ilyen társ van az ember mellett. Akinek volt/van már ilyen, az tudja, miről beszélek, akinek még nem volt ilyen, annak meg gőze sem lehet róla. Egyáltalán nem. Mert ez a boldogság, amiben én napról napra élek, az elképzelhetetlen. Minden reggel úgy ébredni, hogy a világ legédesebb pofija mosolyog vissza rád, minden nap tudni, hogy a legnemesebb lelkű lány a tiéd... ezért megéri élni.

    Achtung, Fußballgefahr! :) Elkezdődött, sőt, ezekben a percekben is zajlik a 2008-as Európa Bajnokság. Beharangozót írni több okból is hülyeség lenne, ezért ezzel nem is fárasztom a kedves idetévedőt.
    Szóval, szerény reményem, hogy nem az antifoci bunkerkirály görögök nyernek megint, hanem valamelyik játszósabb csapat - tökmindegy kik, csak ne a görögök.
    Nos, az az ötletem támadt, hogy minden meccsnap előtt írok egy kis tippelést, és ennek alapján aki akar fogadni, annak roppant könnyű dolga lesz: csak megteszi az ellenkezőjét, és rendkívül nagy esélye lesz a győzelemre. :)
    Tehát, a mai menü: Svájc-Csehország. A Dribliző Bankárok papíron esélytelenebbek a csehekkel szemben, ennek ellenére én úgy gondolom, hogy mégis a svejciek nyernek. Alapvetően egy internacionális csapatról van szó, van svájci csoki is, Fernandes Gelson személyében. Na, ennek ellenére - vagy éppen ezért - a házigazda behúzza a győzelmet a parádézó Cech dacára. Nincs Rosicky sem, szóval Svájc-Csehország: 1-0.
    A mai másik meccs Portugália-Törökország. A legutóbbi EB nagy vesztesei, a szegény, otthon szénné égő portugálok vs. vehemens törökök. Alapjáraton azt gondolhatnánk, hogy a BL-győztes Cé Ronaldo vezetésével a luzitánok szétlézerezik a türköket, ám én mégis vehemens ellenállásra számítok a janicsárok részéről. Persze azért győz a torna későbbi győztese, de Portugália-Törökország nem 5-0, csak 2-1.

 Természetesen fényképet még mindig nem közlök, azzal talán megvárom a szőnyegvásárlásunkat, addig is valami teljesen más: Új kultúrház nyílt a városban!
    Nem is akármilyen, egyenesen szabadtéri. Ahogy egyre inkább melegednek az esték, lehet gyönyörködni a nyári égboltban, ollé. Tulajdonképpen az új helynek nincs is neve, pontosabban hivatalosan nem is létezik. Mivaaan?!
    Oké, nem kell a kamu: mindössze arról van szó, hogy mivel új helyre költöztünk, egy bolt fölé, ezért most figyeltem fel arra, hogy mi folyik ott esténként. Kedves arcú, szimpatikus fiatalemberek, kiegészülve pár bájos ifjú hölggyel töltik ott szabadidejüket. Ránézésre nagy többségük szülője szinesfémérdekelt nagycsaládos rokkantnyugdíjas. A bohó ifjúság a bolt előtt álldogál, műanyag palackos bort iszogat, zenét hallgat, és kulturáltan társalog: "Maraggyámáá', mivanveleeeeeeed?!"
    Na, ez egy idő után kurvára idegesítő tud lenni (pláne, hogy az egyikük nagyapja hiéna lehetett, mert olyan fejhangon nyerített, hogy megrepedt az ablak). Kész szerencse, hogy a bolt tíz körül bezár, és a kölkök húzhatnak vissza a gettóba.
    Ezt egészíti ki a szülök havi egyszeri testmozgása, amikor is a posta előtt tömegelnek, várva a postást, és a jól megérdemelt szociális támogatást. Mert az jár! Fogyó nép a magyar, ezek a jóemberek meg összekalapálnak hat-hét gyereket, hát nehogy már ne az állam tartsa el őket?! Mi más ez, ha nem a haza szolgálata?
    Kereken kimondva ilyenkor nem kellemes hely ez a Csongrád...

    Persze, a beígért képek még késnek, addig be kell érni egy mosógéppel, ezzel, ni:
    Ő a legújabb zsákmányunk, gyönyörű, csudaszép, és már mostunk is vele. :) Mondjuk majd' belehaltam, mire felcipeltük, k.ra meg is vágtam az ujjam az aljával, de benn van, szerencsére.
    Tulajdonképpen majdnem kész a lakás, már csak szőnyegeket kell szereznünk, mert így még kissé kopár a szoba, ha be van csukva az ágy. Közben egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy vennem kell kalapácsot meg csavarhúzó-készletet, ez a nem gyenge... Sosem gondoltam volna, hogy ilyen eszközökkel kell majd egyszer operálnom. :)
    Egyébként halálosan semmi sem történik a suliban, annyira, de annyira évvége hangulat van... Nagy punnyadás, a gyerekek életkedve a nullához közelít. A félévkor beígért "legtöbbet javító kölköt elviszem kajálni"-felajánlásom sem motiválta őket, mindenki örül, ha megvan a kettese.
    Közben a koli felett (pletykaszinten) azért gyülekezik egy pár sötét felleg, amiből ha kicsap az istennyila, az tutira engem talál picsán...
   

    Neeem, nem a híres-hírhedt csongrádi kocsmáról lesz szó. :) Ugyanis beköltöztünk!
    Én és Zsanim mostantól a mi kis saját mézeskalács-házunkban lakunk, egyelőre előre nem látható ideig. Nagyjából szerencsénk volt a kecóval, mert alig kellett venni valamit, így azokat a cuccokat pikk-pakk beszereztük: a legnagyobb tétel egy mosógép volt.
    Mindegy is, szuper kis lakásunk van, és tök jó ott lakni. Mondjuk Zsaninak nehezebben megy a váltás. Persze ez teljesen érthető, én idestova tíz éve vagyok gyakorló albérlő, gyökértelen vagyok; Zsaninak meg ráadásul ott van Fannibébi, akit nagyon nehéz volt otthagynia. :|
    Nem a világ végére költöztünk, tehát azért nem szakadunk el egymástól. :) Egyébként a lakás fekvése elég jó, a Fő utca közepén van. A lakók többsége valahol a hetven és a halál között van, tehát a mi érkezésünk kicsit lenyomta az átlagéletkort. :) A lakás egyetlen nagy szobából áll, a fürdőszoba viszont apró, egy jót nyújtózkodni nem tudok benne. A víz ilyen boileros megoldással (vízmelegítő - magyarul boiler: copyright Szucsán András tanár úr :) ) működik, tehát először hidegvíz jön, aztán meg olyan "még nem jó, még nem jó, már nem jó", tehát a fürdés lényegében tíz perc zsonglőrködés a hideg-meleg egyensúllyal.
    Nemsokára képek is lesznek, csak még addig nem akartam kattintgatni, amíg ládák, meg ilyesmi összhatás-romboló tényezők vannak a szobában. Addig is kellemes hétvégét mindenkinek, tschüss! :)

    Oláh Ginoval ellentétben szerintem nem jók a pogramok, bár az igaz, hogy sok a köcsög...
    Azaz Csongrád városában megint olyan van (illetve nincs), ami egyedülálló: nincs videotéka. Nem is a VHS-kazetták hiányoznak, persze, hanem a dvd, mindegy is, attól még videotékának hívtuk, amíg volt.
    Merthogy volt. Ebben is különböztünk egy falutól például, hogy volt honnan kölcsönözni valami filmet (kurvadrágán, persze), ha egy kellemes estét akartunk otthon tölteni. Néznék én tévét, ha lenne benne értelmes műsor, de hát ugye ez szinte elképzelhetetlen...
    De vissza a tékához: nyilván a netkorban, amikor minden 12 éves kölök egy délután alatt le tud tölteni egy filmet divX-ben, akkor nem éri meg hatszáz forintért filmet kölcsönözni. De mi van, ha kivételesen becsületes állampolgár akarok lenni? Kölcsönöznék! Nem letöltenék, nem a Józsitól venném egy ezresér'... Ez a közeg nem pártolja az egyenes utat.
    És ha már a filmeknél tartunk: igazán mozi sincs. Nekem az nem filmszínház, ami kocsma is egyben, és félrészeg tinik között kell lavírozni, ha moziban akarok filmet nézni. Szóval nem könnyű filmhez jutni kisvárosunkban, az biztos...

    Nos, kérem, ez itt a világ legjobb focis reklámja. Őrjítő időhiányomnál fogva újfent egy hete nem írtam semmit, és ahogy a dolgok állnak, ezentúl nagyjából így lesz, hacsak téma nem adódik, vagy esetleg gyakrabban nem jutok háborítatlanul internethez.
    Szóval vissza a focira: imádom. Ezt nem a klasszikus focibuziság képében kell elképzelni, tehát nem nézem non-stop a Sport1-et, meg nem mezben alszok, estébé... Csendes őrült vagyok inkább. Olyannyira, hogy inkább csak játszom a focit, nézni szinte alig, akkor is (horribile dictu) magyar focit. Kedvenc csapatom a Barca, ennek ellenére se a BL-meccseit, se a Real elleni el clásicót nem néztem meg. Igazi socio, mi? :)
    Röviden ennyit, ezt is csak azért, hogy ne szimplán egy videot toljak be ide. Ez a klip viszont... Nyilván ezernyi focireklám lesz még, ez viszont nekem akkor is a "best football ad ever", mert annyira személyes, profi és van mondanivalója: eddz keményen, és jobb leszel!
    Hát akkor íme: Nike: Take it to the next level

    Most van egy netnyi időm, szóval gyorsan leírom a közölnivalómat, mielőtt nekilátnék háttereket rajzolni egy bábelőadáshoz (don't ask me why...)
    Lefixáltunk minden részletet, május 19-től kiveszünk egy lakást, és összeköltözünk Zsanival. Óriáscsizmában trappolunk a felnőttéválás útján, félve egy kicsit, de annál inkább bizakodva.
    Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés nekünk. :)

    Nos, kedves barátaim, nos - annyira, de annyira nem fértem internetközelbe, hogy csak na, pedig írnivaló az akadt volna bőven.
    Voltunk például házibuliban Szegeden, utána hajnalig roptuk Ludmillára a Jatéban, tökjóvolt.
    Röviden, de nagyon röviden a házibuliról... Jáááj. Én alapvetően szeretném ezt a sportot, meg Csilláéknál/Anitáéknál szoktunk is bulizgatni szolidan(...) Hát, ez nem olyan volt, nagyon nem.
    Tessenek elképzelni egy teljesen besavanyodott, sör/bor-szürcsölő, harminc+ -nak kinéző, valójában még csak huszonéves bölcsésztársaságot. Jó eséllyel nekem volt a legkisebb szám a személyimben a "születési dátum" mellett, de hogy nem én néztem ki a legöregebbnek, az kurvaélet... Váhh, na mindegy. Az mondjuk ennek tükrében még érdekesebb, hogy a házigazda halálosan jó fej volt, marhára nem illett ebbe a társaságba. A hatalmas bulizásról később ügyesen megléptünk, és irány a Jate (lásd az ábrát).
    A Brains-koncertre még odaértünk (mér'nem Brians a nevük?! Brájensz: sokkal jobb, mint a Bréjnsz), nem igazán tudnám megmondani, hogy mit játszanak, de a koncerten baromi sok raszta volt, bár azoknál sem lehet tudni. Utánna jött Ludmilla kisasszony, mi meg élveztük az estét, aminek a megkoronázásaképen összefutottam Kertész Doktorral és Szabó Máté kollégámmal, akiket ezer éve nem láttam. Öröm, bódottá. :D Ez egy roppant régi kép, mondjuk ez rá is van írva. :)
    Itthon meg egy új bejegyzést követelő (de nem kapó) esemény történt! Valami baromállat tegnap este felgyújtotta a házunk melletti konténert, persze a fényképezőgépem meg nem volt feltöltve, ezért most nincsenek megrázó erejű dokumentumok csatolva. Alapvetően békés hely lenne ez a Csongrád, de amikor szerenád éjjelén feltörnek egy boltot, egyébként meg kukát gyújtogatnak, akkor elgondolkodik az embör, hogy mi a jóistent is csinálnak ezalatt a közbiztonságért felelős állami alkalmazottak. Ez volt a "puffogok, mint egy nyugger"-című rovatunk.
    Egyébként bombameglepetéssel készülünk az eljövendő szép napokban, csak legyen időm megírni. Kíváncsiságtól kitágult pupillákat kívánok mindenkinek, Isten áldása kísérje bátortalan ujjacskáitok tétova suhanását az Élet nagy klaviatúráján.

    No, kérem, ez nem meglepetés. Ha harapós kutya szájkosár nélkül flangál - bármily jámbor képű is - akkor benne van a pakliban, hogy megharap valakit. Az lett volna a meglepetés, ha mondjuk elszaval egy Shakespeare-szonettet.
    De kanyarodjunk rá a lényegre: nálunk nem a kutyák tartják rettegésben a lakókat, hanem a lakók fenyítik be a kutyá(so)kat. Reggel azt a hírt hozta az Erkel Ferenc téri hírmondó (E. néni), hogy P.-né és D.-né azt üzeni a Katikának, hogy ne erre sétáltassa a nettó fél kilós kutyáját, mer' az rápisil a növényekre. Oszt akkor lesz irgum und burgum, ha a csudálatos zöldségek kipusztulnak!
    Ejha, ennek fele sem tréfa, jó lesz, ha Katin néni észhez tér. Jobb, ha nem várja meg a levágott lófejet az ágyában...

    Veszek telefont, ilyet pont. Nem azért, mert szégyellem, hanem azért mert a régi már négy éves, és korántsem a legjobb egészségnek örvend.
    Nos, mivel még dominos vagyok, ezért az új telefonhoz előfizetéssé kell válnom, már csak ez választ el a new mobile-tól. Gondoltam én.
    Befáradtam a helyi Té-kirendeltségbe, a telcsi már megrendelve, nekem csak át kell keresztelkednem előfizetésessé, és kééész. Ám most jön a banánhéj.
    Mondja a szimpatikusnak nem nevezhető bajszos úr, hogy mely számról lenne szó. Én mondom mobilszámom, ami már majdnem tíz éve nálam csörög. Erre a bajszos: Ön nem rendelkezik ezzel a számmal. Erre én: őőő... hádemáménemáá?! Már tíz éve.. ajándékba... őőő... hátmondomazenyém, higgyemáááel!
    Rövid, ám annál kétségbeejtőbb társalgás után kiderült, hogy valóban nem az én nevemen van a SIM-kártya, hanem bizonyos Licsicsányi Péter Mihályné nevén. Jogosan adódott bennem a kérdés: az meg ki a bánatos lóphallos?! A bajszos felvilágosított: két út áll előttem (már vártam, mikor veszi elő a kék kapszulát, meg a pirosat...). Vagy előkerítem a kártyám jogos tulajdonosát vagy 30 napos várakozás után a nevemre írja a kártyát. Ááárghh... amikor már egy karnyújtásnyira vagyok egy dologtól, mindig akkor üt be valami prücök.
    Szóval irány Csany, akár a fülénél fogva is behozom azt a valakit, csak találjam meg. Közben anyumnak eszébe jutott, hogy ez a név Rita előző neve. Azaz faterom volt feleségének a volt férje után viselt neve. Ollé. Ő persze négyig dolgozott, nekem kellett kocsival behoznom Csongrádra, hogy zárás előtt odaérjünk a Té-be. Persze gálánsan lemondott a SIM-emről, mehetett végre a fizetőssé válási folyamat. Ami persze szintén nem lehet zökkenőmentes (hiszen rólam van szó...).
    A bajszos telefonon közölte velem, hogy mivel olyan ősöreg a SIM-kártyám, amilyet már nem is gyártanak, ezért valami spéci folyamatot kell végrehajtaniuk, szóval: keddre lesz mobilom, ha minden jól megy...

    Ipad, persze, mindig csak a hülyeség... Szóval, itt, a nagy nihil közepette eszembe jutott, hogy Csongrád, igazi nagyvároshoz méltóan, újabb megabóttal gazdagodik. Lesz Teckó, mindenkinek lesz jó.
    Mert az ide kell. Meg kell a másik is, az Aldi. Nincs nagy tömeg errefelé (18 713 - 2001-es adat), meg már van Lidl (csongrádiul "lidli") és Penny is, egyébként is tizenpár kilométerre van Szentesen éjjel-nappal működő Tesco-benzinkút kombó. Ám épüljön még egy hipermarket, virágozzék ezer virág.
    Hisz jó lesz ez a helyieknek, lehet menni a Teszkóba elektromos biciklivel, sőt még gyalog is, amit eddig nem lehetett. Mert ugye Szentes autó nélkül messzire van - bár van végig kiépített bicikliút, van Tesco-buszjárat. Meg az is jó, hogy lesz Aldi is, a török vendégmunkások kedvence, mert legalább lehet válogatni. Piaci viszonyok, ugye.
    Jó lesz ezenkívül a kiskereskedőknek is, mert legalább könnyű szívvel bezárhatják a boltot, nem kell többet robotolni, mehetnek pultosnak a két hiperbe.
    Ámde legfőképpen a csongrádiaknak lesz jó. Egészen pontosan pár csongrádinak. Akik pár hónapja, féléve, éve földet vásároltak a város szélén, a semmiben. Uri Geller hozzájuk képestkutya füle, olyan előrelátó képességük van ezeknek az uraknak. Paranormális képességek nélkül nem létezhet olyan, hogy pont ott vesznek ezek földet, ahol pár hónap múlva hipermárket lesz, de nem ám. Illetve létezhet, de azt meg korrupciónak hívják, olyan errefelé meg nincs, nincs, nincs.
    Az meg, hogy a polgármester is benne van... kérem, az már csak teljesen a véletlen műve lehet.

Igen, ennyire unatkoztam. Én kérek elnézést.

  Nos, kedves barátaim, polgártársak: óóóóriási hepaj volt a Sághy Mihály Szakközép és Blablabla... kollégiumában!
    Enyhe bizonyítási vágytól fűtve rendeztük meg városunk három kollégiumának közös vetélkedőjét, ha már úgyis összeolvasztottak minket a CSongrádi Oktatási Központba.
    Persze eszméletlen sokat görcsöltünk azon, hogy jól sikerüljön (főleg a főnök...), ám végül is a buli úgyszólván minden hiba nélkül lepörgött. Sőt! A visszajelzésekből ítélve mindenki halálosan jól érezte magát, és ezzel szerintem a rendezvényünk el is érte a célját.
    Voltak mindenféle játékos feladatok, kicsit az eszüket is megdolgoztattuk (ami külön tetszett a gimiseknek), ugyanakkor meg is mozgattuk őket. Az egész műsort Illés Peti tanár úr professzionális műsorvezetése tartotta egyben (innen is egy nagy respect!).

  <---- az öltönyös-mikrofonos alakról van szó

    Ennnnnnnnnnnyire örülök! Hogy minek?! Hát annak, hogy végre lesz nézhető műsor az RTL Klubon!!! Juhé! Nehezen hihető, ugye?
    Nos, az úgy volt, hogy ez a forradalmár Fábry becsempészett pár fiatal, tehetséges munkatársát az Esti Showder legvégére. És látá, hogy ez jó. A közönség a helyszínen borult a nevetéstől, én itthon egy dézsába sírtam a könnyeimet a nevetéstől.
    Nem tudom, hogyan, de ez az én humorom. Egyszerűen nem tudok betelni vele, egy Kovács András Péter-videot megnézek hússzor is egymás után a jutúbon. Mert ez a legviccesebb humor, amit valaha ember kitalálhatott.
    Na, ennyi elég is a tömjénezésből, zárszónak pár név, pusztán azoknak, akik még nem hallottak róluk (ha van ilyen egyáltalán): Kovács András Péter, Kiss Ádám, Beliczai Balázs, Kőhalmi Zoltán, Bödőcs Tibor.  Nem rangsor, nekem talán Bödőcs a kedvencem, de szinte lehetetlen különbséget tenni közöttük. Istenek vagytok, gyerekek!
Showder Klub, RTL Klub, április 7, hétfő, 22:10

    Az alábbi képről azt is mondhatnám, hogy a készülő Terminator 4-ből szivárgott ki, Etyekwoodról, de nem. :)
    Sághy-napok voltak a munka- és kenyéradó intézményemben, a Sághy Mihály ... blablabla ... Középiskolában, röviden a Fában. Legnagyobb meglepetésemre a programok egyik legkirályabb eleme, a paintball, jóformán senkit sem érdekelt (főképp a póker meg a Counter Strike volt a menő).
    Pár kollégával viszont elkapott minket a láz, megcsapott visszakacsintó ifjúságunk szele, és fegyvert ragadtunk.
    Mit ne mondjak, halálosan jó pörgés, az én adrenalin-szintem már egyből a plafonon volt, ahogy beléptem az arénába. :) Szóval mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom őket. Paintball rulez (ja, és annyira nem is fáj).

    Hiába sírtam teli az internetet, itt van még egy "remek" példa...
Idézet a linkelt cikkből: "...az intézmény spontán etnikai és szociális elkülönítettségére példaként említette, hogy az ide járó iskolások 95 százaléka roma, miközben a már viszonylag jobb módú cigány családok is inkább távolabbi iskolába íratják a gyereküket."
    Tenni kell valamit, a követeléseimet továbbra is fenntartom.

   
    Itt állunk a szakadék szélén, és mosolygunk bele a mélységbe: vascső, leköpés és lekurvázás, ugyanattól a lánytól tampondobálás, osztálytársak terrorizálása.
    Két nagyon súlyos probléma fonódik itt egybe: az egyik a cigánykérdés (mert ugyan a média nagyon PC-n elhallgatja, de minden esetben cigányokról van szó), a másik pedig a Magyar Bálint által megkezdett liberális ámokfutás az oktatásban.
    Tehát adott egy népcsoport, aminek jelentős része arra rendezkedett be, hogy életvitelét szociális segélyekből finanszírozza. Nem dolgoznak, nem fizetnek adót, nem fizetnek TB-t. Semmit. Csak szülnek, szaporodnak. Mivel nagyobb segélyt kapnak fogyatékos gyerek után, ezért a nők terhességük alatt isznak, dohányoznak, gyógyszerezik magukat.
    A segély mellett "fizetéskiegészítés" a "csicskáztatás": összegyűjtik a környék szellemileg gyenge cigányait, minimális koszton tartják őket, cserébe felveszik a segélyüket. Dióhéjban ennyit a cigányokról. Most persze a vérliberálisok egyből felhördülnek; persze tudom: vannak dolgos cigányok is, akik hasznos tagjai a társadalomnak. Csak az a baj, hogy ilyenből elképesztően kevéssel találkozik az ember.
    A másik probléma: az oktatás. Kezdődött azzal, hogy alsó tagozatban nem lehet buktatni. Csak ha a drágalátos szülő beleegyezik. Kábé ezerből egy, mert "az én gyerekem nem hülye!" Persze, hogy nem, csak esélytelen az életben, mert írni-olvasni sem képes megtanulni. Na, mindegy, buktatni nem lehet, a szép szóból nem ért, meglegyinteni sem szabad. Mellékszál: a tanároknak semmi tekintélyük sincs. Talán egy jó időben elsütött körmös változtatna a helyzeten. Szóval, kövessük tovább 70es iq-jú alanyunk pályafutását: "sikeresen" elvégezte az alsó tagozatot, az alsó tanítója örül, hogy megszabadult tőle, most a felsősnek kezdődik négy év rémálom. Négy, nem több, mert hülyék lennének megbuktatni: persze, hogy tizennyolc éves koráig ott romboljon az általánosban?! Így a drága csemete elvégzi az általánost, irány valamelyik középiskola. Az most mellékes, hogy a szellemi színvonala egy hétéves gyerekét éri el...
    És akkor bekerül egy szakközépbe. De hogyan vehetik fel ilyen képességekkel? Hátúgy, hogy vannak gyűjtőiskolák, amik minden olyan gyereket fel kell, hogy vegyenek, akiket nem vettek fel sehova a térségből.
    Most meg meg vagyunk lepődve, hogy a gyerekek (akinek 90%-a a kisebbségből kerül ki) terrorban tartják a tanárokat, az iskolákat. Nem hüledezni kell, meg bizottságokat szervezni, nem tévében szakállasan kardigánban bólogatni: cselekedni kell! Egy időzített bombán ülünk, amelyik tíz-húsz éven belül robbanni fog.
    Követelem az alsóban buktatás jogának visszaállítását, a tankötelezettség limitének visszaállítását tizenhat évre, a pedagógusi pálya erkölcsi és anyagi megbecsülésének helyreállítását, a minimális és rendkívüli esetekben alkalmazható enyhe fizikai kontaktust. Ezen felül követelem a szociális segélyek munkához kötését, a cigányok nyugdíjazasának felülvizsgálását, a társadalom-biztosítási rendszer potyautasainak kiszűrését.

    Itt sír a szám, hogy nem történik semmi, közben meg de, sőt... Épül valami új Csongrádon, amit eddig csak azért nem énekeltem meg, mert arra nem voltam képes, hogy készítsek egy fotót. Legendás lustaságom, hejj.
    Szóval, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ifjúsági Ház. Igazából csak egy nagy hodály rémlik fel nekem emlékeim ködös mocsarából, parkettás, középen kettéválasztható terem. Nevéből sejthető módon az ifjúság használta; én személy szerint táncot tanultam (volna, ha kettőnél többször elmentem volna...) itt, de azt hiszem volt itt karate is, meg egyebek.
    Mint például diszkó. Ez a kilencvenes években Flamingó néven futott, és jómagam itt voltam először zenés-táncos szórakozóhelyen, 1996. március 9-én. (Adódik a kérdés: ki a kutyátérdekel?! Hát ezt most elegáns ívben leszarom.) Szóval a Flamingó pár éves agónia után kilehelte a lelkét, utána még volt valami diszkó, aminek sajna már nem emlékszem a nevére. Whatever.
    Most a sor stílusosan úgy folytatódhatna, hogy ott, az ÍHá-ban vesztettem el a szüzességemet is, ám ezt sajnos nem hazudhatom, mert arra Szegeden került sor. :) No, de vissza a jelenbe: a jó öreg ÍHát széttúrták, csak a sarkai meg a teteje maradt meg. Kapott új falakat, nemsokára vége az egész átépítésnek-felújításnak. Ámde ez már sosem lesz ÍHá. Sportolni lehet majd, de nem a kajla kamaszok gyakorolják majd a cha-cha-chát, se nem girnyó kis szöszik a karatét. Akkor mi a fenét lehet majd itt csinálni?!
    Hát squash-olni! Szkvassolni, bameg. Igazából mondhatja az ember fallabdának is, de úgy kevésbé menő. Mert ez az, ami számít: menő-e vagy? Mert egy kisvárosban annak kell lenni. Nagy ház, nagy kocsi, nagy sport. Ugye kezdetben vala a tenisz. A fehér sport. Régebben az volt a menő, de az utóbbi tíz évben már annyira rákaptak a prolik, hogy  a menők már-már majdnem kénytelen voltak vegyülni velük. Aztán szerencsére hozzánk is beszivárgott a golf, ami jó is lenne, mert eléggé drága, de sajna a legközelebbi golfpálya messzire van, meg ahhoz a partnernek is úgy kell szerveznie a programját. Macerás, na.
    És akkor jött a csongrádi sznob-sportolók megmentője, a squash-terem. A bérletárakról egyenlőre csak halvány sejtéseim vannak, de kellőképpen drágák lesznek, így választván el az egyenlőket a még egyenlőbbektől.
    Mielőtt még a kedves, átlagos fallabda-rajongók besérülnének: akinek nem inge... A szubjektivitás jogát továbbra is fenntartom.

    Keserűen kell megállapítanom, hogy az égvilágon semmi sem történik velem mostanában. Tekerem a mókuskereket, nézek ki okosan a fejemből, oszt jónapot. Arról most nem fogok írni, hogy voltam fogorvosnál, vagy Zsanimmal bowlingozni (azért volt két strike-om, nem rossz :D), más írnivaló meg mostanság nincsen. Drámai.
    Mindössze talán annyi, hogy itt a húsvéti szünet, aminek valamiért most örülök, kicsit besokalltam az utóbbi időben a kolitól, szóval kell ez a pár nap pihi. Nem egy nagy erőfeszítést igénylő munka, gondolhatná az ember, de mégis... néha úgy leszív agyilag, hogy ihaj. Diákok, tanárok egyaránt. Most kollektíven elmehet mindenki a picsába négy napra. Szevasztok.