Tudjátok, járok egyetemre, de ez azért nem ugyanaz. Nagyon nem. A levelezés fényévekre van az igazi egyetemista/főiskolás fílingtől, élvezeti értékét tekintve szinte nulla.

   Nem is vagyunk ott, csak jövünk-megyünk, kocsiba be, kocsiból ki, órára be, óráról ki, kocsiba be, irány haza. Nem számítottam én ugyanolyan pörgésre, dehogy is, nem is vagyok csalódott emiatt. Csak szomorú, hogy olyan jó már sosem lesz, mint akkor volt. Nem szegedi polgárok vagyunk, csak látogatók. A csoporttársaim öregek (velem együtt). Nem ülünk a hátsó sorba, sőt, azért járunk órára, hogy figyeljünk. Zavar mások sutyorgása előadás közben. Botrány.

   Megváltoztunk. Felnőttünk? Ha még teljesen nem is, de már azon az úton haladunk. College funtime is over.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.