Harmincas
2010.03.10. 10:20
Szóval azt hiszem, kellene valami összegzést, számvetést készítenem, átgondolva így az elmúlt harminc évet. Harminc év. Az rengeteg! Ezzel együtt még mindig úgy érzem magam, mint egy gyerek. Szeretek játszani, pókerezni, csocsózni, focizni; órákat tudok eltölteni hülyeségekkel.
Az ízlésem pont annyira letisztult, amilyennek egy harminc éves önmagamtól elvárom. Még mindig a Zabhegyező, a Börleszk és az Ötös számú vágóhíd a kedvenc könyveim. Még mindig a Kispál a kedvenc zenekarom. Még mindig a romantikus vígjátékokat meg a háborús filmeket szeretem a legjobban. (tényleg: nemrég néztem meg a 500 days of Summer-t, és önmagamat is meglepte az a boldogság, amit akkor éreztem, amikor a szereplők is boldogok lettek. empátia rulez :))
A világ anyagi dolgait nézve semmi okom a panaszra: jónak mondható munkám van, amit rossznak mondható fizetésért végzek; szép házunkban a szép kedvesemmel szép életünk van.
Harminc év - a kor nem érdem, hanem állapot. Én jutalmul a boldogságot kaptam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mgabilott 2010.03.13. 08:56:50
Örülök,hogy ilyen jól alakult az életed!
Gabi
