Munkahelyi zaklatás
2008.11.25. 14:52
Üdv, polgártársak! Na, már megint mi történt a suliban?! M., a kőművészek gyakorlati oktatója gyászos hangon bejelenti, hogy P. Laci milyen fáradékony, ülve elalszik. Mer' éjszaka biztos dévédézik, ezt már R.-vel, a főnökkel közösen állapítják meg. Ezt eddig eléggé kerek szemekkel hallgatom, pedig még hol a vége...
Azt mondja erre R., hogy Attila, éjfél-, egy óra körül be kéne nézni a szobájukba. Azt hittem, hogy félrenyelem a klaviatúrát (ja, mellesleg már bőven lejárt a munkaidőm, csak még meg kellett csinálni egy kurvafontos plakátot...), szóval se köpni, se nyelni nem tudtam. Max. annyit nyöghettem ki, hogy ühüm. Azért álljunk már meg egy kapavágásra! Ha R. mutat nekem egy, egyetlen egy kollégát, aki 1. szabadidejében még benn van a koliban (jó, ilyen van: Zoli), 2. 11-kor még nem alszik, akkor megemelem a nemlétező kalapom. Basszameg.
ápdét: Beszéltem P. Lacival és szobatársával, Dáviddal: természetesen nem dévédéznek, nincs is náluk lejátszó. Laci idegi alapon fárad el, és ez vetül ki fizikálisan (ezt egy pszichológiai vizsgálaton mondták neki).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.