A tiszavirág egy "színpompás rovar" (wikipedia szócikk itt), védett, rövidéletű kérészféle.  Nagyjából a Tiszában él már csak, nálunk is van rengeteg, június elején támad. Kikel, repül, párzik, meghal. Tiszavirág = Csongrád.

   Ahogy battyogtam a Tiszaparton a kis tökfőzelékekkel a tábor felé, azon gondolkodtam, hogy maga a város is napjainkban leginkább a tiszavirágra hasonlít. Tegnap kezdődött a Körös-toroki Napok, a szokásos bódék mellé rengeteg új költözött: nagyon klassz lacikonyha, Budweiser-stand, meg még ezernyi mittudoménmi, az a lényeg, hogy kábé minden elképzelhető szarságra el lehet költeni a pénzt a vattacukortól kezdve a szimulátoron át a horvát sörig.

   Aztán lepörögnek a "Napok", ezek meg szépen húznak elfele megint, nekünk meg marad itt a nihil. Csongrád feléled, él négy napot, aztán megint halott egy évig. Persze a mostani feltámadás sem túl biblikus, nagyjából a punk és tücctücc felé hajlik a mulatozás két ága. Egyébként az utóbbi vonal kezd kicombosodni, a tavalyi electro Körös idén már "fesztivál", ami azt jelenti, hogy lehet napijegyet is venni, meg kétnapit is. Egyébként nem lenne rossz valami elektronikus zenei fesztivállá kinöveszteni ezt a témát, a drogos pálcikaemberek úgyis többet költenek, mint az Aurorán lézengő punkok. Csak egy ötlet. Ja, meg lehetne egy sétálóutca is, bár ez elég hóbortosan hangzik, erről majd később.

   Csongrád vegetál, de néha még megrebben a nagybeteg kisujja.

   Mehr Licht!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.