No, kérem tisztelettel, túl vagyok az első munkahetemen, és még élek. Egész héten a képen látható, és szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető keltetőben őriztem a fiatalok erkölcseit, testi-lelki épségét, több-kevesebb sikerrel.
    Végül is nem volt olyan katasztrofális, már túl vagyok az első bennalvásomon is. Persze az ifjoncok kóstolgatnak, próbálgatnak rendesen, de azon lennék meglepődve, ha ez nem így történne.
    Azt viszont el kell ismernem, hogy nem csekély lemaradásom van a többi nevelőhöz képest: Kondor Csaba korábban kosarazott, ebből kifolyólag ugye bőven két méter felett van, Illés Péter boxolt - ezt gondolom nem kell kifejtenem. Hja, én meg a genetikai lottón a "nyurga, de cingár"-kártyát húztam, ez van.
    Szóval az első hét nem volt rossz, sőt, a vége kifejezetten jó volt: Mikulás-ünnepség volt csütörtökön, és az tök jól sikerült. Kiss "Jézus" Feri volt a Mikulás, aki nagyon jól nyomta a műsorvezetést. Volt még karaoke is, és jajj... Az volt a terv, hogy majd a kölkök énekelnek, és akkor kapnak cukrot. Persze semmi pénzért nem akarta elkezdeni senki sem, ekkor a krampusz-lányok elkezdték begyűjteni az embereket.
    Mondanom sem kell, hogy engem fogtak be szinte elsőre, úgyhogy kissé szénné is égtem, miközben próbáltam másodmagammal előadni Hofitól a Lazítani című számot. Váhhhh. De aztán később úgy belelendült mindenki, hogy csak úgy özönlöttek énekelni, kettesével-hármasával, a Menyország Touristot pedig vagy huszan énekeltük egyszerre (én is kimentem, persze, mégegyszer).
    Szóval jó móka volt, és a bonus track: Kondor tanárúr szerbül nyomta el a Forró szelet (ínyenceknek: Vruc vetar), azaz a Surda főcímdalát. Most nagysietve nem találtam normális részt a filmből, meg zenét, de múltidézőnek itt a zene, egy kis Horvátország-fílingel. A sad adio, a sad adio, i ko zna gde? I ko zna kad?