Haaaj, ez a hétvége már megint jól sikerült... :) Csillánál jártunk házibuliban, és egyben fél évesek lettünk Zsanival!
    Igen, visszatértünk a tett színhelyére, mint a gyilkos a Columboban: végül is anno Csilláéknál kezdtek el közöttünk pattogni a szikrák, és lám, már el is repült fél év... Ami azért nem semmi.
    Már annyiszor írtam rólunk, mérhetetlen szerelmünkről, hogy már belinkelni is lusta vagyok, szóval talán már a szavak is elfogytak, amivel elmondhatnám, mennyire boldog vagyok. Egésznek érzem magam, élőnek, igazi embernek, nem csak egy céltalanul, értelmetlenül sodródó falevélnek. Annak van értelme, hogy "mi". Vannak célok, álmok, tervek, közös gondolatok.
    Ezek korábban nem voltak, ha esetleg mégis, akkor sosem komolyan. Soha. Nem is lett volna igazán értelme; egyszer sem tudtam elképzelni, hogy mi lenne mondjuk tíz év múlva. Ma már minden más. Fél éve elkezdődött egy szép történet, ami sosem fog végetérni. Látom a jövőt.