Váó, hát most látom csak: már egy hete nem vakkantottam semmit. :) Nem nagyon volt semmi extra, ami kiverte volna nálam a biztosítékot, a mai nap is csak egyszer szembesültem azzal, hogy hogyan változik valaki emberi lényből egy undorító pondróvá erkölcsileg és morálisan halmozottan hátrányos helyzetű alakká.
    Hoppá, bocikcsoki, nem gyenge drámai felütés. :) Na, lényeg a lényeg: albérlet-mizéria, part kétezeröccáznyóc. Igazán nem ér meg ez a történet három karaktert sem, ezért le sem írom, csak kutyafuttában rögzítem a tényt: albérlőm kiköltözött, miután a támasztott feltételeit (a nagyszoba, a tévém, és a számítógépem kizárólagos használata) nem voltam hajlandó teljesíteni; a nyári pénzt pedig nem fizetik ki.
    A zsanizófia követőjeként azonban nem rágódom ezeken, tartsák meg a pénzt, költsék valami sokkal fontosabb dologra. Kíváncsi leszek, következő albérletükben hogyan fogják tolerálni a kicsi lány hiperérzékeny természetét, kicsinyességét, rendetlenségét. Peace. :)