Valami véget ért, de egyáltalán nem fáj. Szóval, ennyi lett volna, a második államvizsgám után véget ért a főiskolai karrierem. Ennyi.
   Illetve még volt egy kis közjáték, ETR-es nénivel való, jogszabályokba gubancolódott, magunk igazát bizonygatós perlekedés, aminek persze haszna semmi, fizethettem, mint a huzat. Ez ma meg is történt, és ekkor éreztem meg. A kezemben tartottam azt a kis alig-mozijegynyi, kék papírt, miszerint 2007. július 14-én, 11.30-kor mehetek a Belvárosi Mozi Zsigmond Vilmos termébe, diploma-átvétel apropóján.
    Ekkor esett le: vége. Minden megcsináltam, megírtam, leadtam, megtanultam, elmondtam, kipuskáztam, kikönyörögtem... Vége van.
    Ez a négy év volt életem legszebb öt éve.