Glória nem ismer

2008.01.23. 13:13

    Na, ezt csak így, sutyiban, kutyafuttában, a munkahelyről. :) Szóval Glória nem ismer.
   
Van ez a klassz dolog, az iwiw. Én szeretem, megtaláltam ezer éve nem látott áltisis osztálytársaimat, elcsodálkoztam, hogy azóta hány barátnőmnek (értsd: női barátomnak) született gyereke, és lám, mennyit hízott a gimi óta Gábor (neki is születetett gyereke, by the way).
    Szóval én így állok hozzá az iwiwhez, nem jelölgetek a vakvilágba, csak bizonyos ismeretség után. (Egyszer megjelölt egy srác, akivel egyetlen egyszer futottam össze a Burger Kingben. Normális?) Szóval igyekszem rendeltetésszerűen használni a (legnagyobb?) közösségi hálót. Megjelöltem Glóriát.
    A szépnevű hölgy ezer éve barátnőm volt, kábé két évet jártunk együtt, bizonyosan szerettük is egymást valamilyen szinten. Voltak nagyon jó pillanataink, óráink, heteink. Nem ez volt a világ legjobb kapcsolata, de nem is volt olyan katasztrofális. Én akkoriban (meg még sok éven át) gyerekcipőben jártam a társas kapcsolatok terén, szóval értelemszerűen nem lehetett felhőtlen a viszonyunk. Bár utólag visszatekintve jóval több jó volt benne, mint rossz. Aztán elkúrtam.
    Összejöttem az egyik osztálytársával, Gabival. Már a kezdetektől fogva volt valami mágia közöttünk, ami négy év múlva egy kalandos délutánban csúcsosodott ki. Na, és ennyi is volt. Utána volt veszekedés, kiabálás, sírás, de valami rejtélyes módon együtt maradtunk.
    Aztán egyszercsak mégis szakítottunk, ő adta ki az utamat. Finito. Akkoriban már mások voltak a fontos dolgok neki, és mások nekem. No, egy idő után sikerült túltennem magam a válságon, mert bizony engem rendesen megviselt. Mindegy is, a lényeg, hogy jól váltunk el, nem haragudtam rá (nem is volt miért), és ő sem haragudott rám (neki lett volna miért).
    Nem találkoztunk utána sokáig, de hébe-hóba összefutottunk Szentesen, ilyenkor jót dumáltunk, semmi gond sem volt. Persze mi is lehetett volna? Aztán egyszer megváltozott valami. Találkoztunk egy ex-médiás-kertipartyn, és ott már éreztem, hogy valami nincs rendben. De hogy mi, arról sejtelmem sem volt. Utána kábé évekig nem találkoztunk, azóta gondolom fokozódott ez a helyzet, ami most ide lyukadt ki.
    Glória nem ismer. Kissé fáj, hogy így esett, de ellene tenni nem tudok.

A bejegyzés trackback címe:

https://senkisemolvassa.blog.hu/api/trackback/id/tr48308520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tevepata · http://popo.blog.hu 2008.01.23. 14:01:10

Tetszenek az ilyen emberközeli gondolati, blogok! Csak így tovább! Hajrá ;)

bokonon 2008.01.24. 13:39:03

Óóóó, ez egy nagyon szomorú történet.

loldongs (törölt) 2008.02.08. 16:01:48

Azóta már minden sejtetek lecserélődött, más emberek vagytok, így nem áll meg az ismeretség :)

washburn · http://washburn 2008.10.17. 14:37:19

A Gabi nevű lányról tudsz valamit? Pont a napokban joutott eszembe, vele vajon mi lehet...

dr. Wilbur Swain 2008.10.17. 20:56:55

semmi infom
ezer éve felhívott, találkoztunk Szegeden, akkor még Attilával járt
aztán egyszer írt levelet, amire halálosan bunkó módon nem válaszoltam, de annak is legalább négy éve, ha nem több...
iwiwen, myvipen nincs fenn...
ja, és neked nincs vmi ötleted, hogy Glória miért nem ismer?

washburn 2008.10.18. 21:28:30

Nagyon régen nem találkoztam/beszéltem Glóriával...nem tudom...tippem van, ha nem leszek ilyen retek fáradt, írok "pár" sort.