Mivel különböző logisztikai bonyodalmak léptek fel, ezért nekem kellett az ovis farsangra elkísérnem sógornőmet, a három esztendős Fannibabát, aki Piroskának öltözött.

   Elég gördülékenyen mentek a dolgok, öltöztetés, vetkőztetés – mondjuk, amikor masnit kellett volna kötni a kiscsaj hajába, akkor 'hál Istennek nagyon előzékenyen kisegítettek. Maga a farsang szerintem kicsit görcsös volt, a gyerekek nem nagyon élték a parancsszóra táncolást, egyből mindenki tök szégyenlős lett. Plusz az egyik óvónéni beöltözött bohócnak, hát tőle mindenkit a frász tört ki (Mikulás-effektus, ügyebár). A kezdeti sokk után azért felengedtek a kiskölykök, a kötelező körök után még némi önfeledt játék is kialakult.

   Fanniból mondjuk előjött valami para; állandóan befrászolt, amikor a cicának öltözött kisfiú a közelébe jött, hogy "nehogy rálépjen a farkára". Ez odáig fajult, hogy bebújt az asztal mögé, amikor az egyik kissrác ráállt a macska farkára. Ezt remélem, azért kinövi - vagy ő lesz az évezred legnagyobb állatvédője.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.