Megint pár tapasztalattal okosabb lettem. Házibuliskodás Szegeden, majd Sing. Kellett ez nekem? Hát nem...

   Áh, faxom kivan, én már kiöregedtem ebből a mókából, hányingerem van az ilyen helyektől. Pontosabban nem is a hellyel van a gondom, hanem a töltelékkel. Nekem már nem pálya, hogy ott sodródjak a tömeggel, ahol mindenki annyira egyedi, hogy már tök egyforma. A fiúk többnyire bulandzsiunak öltöznek, a séró Sünbalázsos; a lányok meg általában kiteszik, ami van, pont, mint szilveszterkor. Ejj.

   Persze ezek csak külsőségek, felületes, rosszindulatú hólyagnak is lehet gondolni akár. Csak tessék. De az kristálytiszta, hogy annyira más világban mozgunk már ezekkel a fiatalokhoz képest (vagy vica versa), annyira mások a normáink, hogy a közös létezés szinte lehetetlen. Ez már nekem nem kell - a mainstream partyéletnek vége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.