Másnap beneveztünk az első programunkra, a Thessaloniki melletti Waterlandbe mentünk. Zsani nagy rajongója a csúszdaparkoknak, gondoltuk, hogy ez egy olyan hely lesz, amit megéri kipróbálni. Hát így is volt.

   Még mielőtt belevágnék a sztoriba, pár szót az országról. Görögország túl van hypeolva, de nagyon! Micsoda vendégszerető népek, a görög férfiak/nők földre szállt istenek, az ország gyönyörű... Oké, a tengerpart nagyon szép, a víz tiszta, de itt meg is állhatunk. A fickók köpcösek, szőrösek, a nők meg oltári nagyseggűek. De nem J-Lo-san... Oprah-san! Minden autó halálra van tunningolva, minden kipufogó akkora, hogy befér rajta egy csecsemő feje, minden kocsiban az autó értékének sokszorosa a hangcucc (ezekből kötelező jelleggel a legszarabb görög zene szól). Minden ruha hamisított, ezért mindenki D&G, Armani, Prada és Puma cuccokban járkál. Összefoglalva (és végtelenül általánosítva) a görögök nagyképűek, kivagyiak, és mindenük a látszat. Ezen felül bunkók. Mint a képen is látszik, az út mellett mindenütt szemét. Nem elvétve, mindenütt. Amerre járnak, minden kidobálnak a kocsiablakon. Ezen felül füstölnek, mint a gyárkémény. Mindig, mindenhol. Étterem, tengerpart, tökmindegy. Kurva kiábrándító, ha szembeúszik veled a kristálytiszta tengerben egy cigicsikk. Ha Görögországnak nem lenne ilyen klassz mitológiája, meg tengerpartja, akkor kábé Albánia szintjén kezelnék őket.

   Na, mindegy is, ez nagyon kikívánkozott belőlem. Szóval, irány Thessaloniki. Ide nem volt magyar nyelvű idegenvezető, ezért valami szláv népekkel mentük (na, azok még a magyaroknál is fertelmesebbek: ugyanúgy hangoskodók, és nem beszélnek nyelveket, de ők még ráadásul a járdán is letipornak). Tehát várunk a buszon a becsekkolásra, szegény idegenvezető küszködik a magyar nevek felolvasásával. Jön a kiccsalád, és persze jön a porbléma: a kisfiuk nincs felírva a listára. A felállás: anyuka vs. szerb idegenvezető. A magyar anya magyarul beszél, a szerb idegenvezető szerbül, és közepesen angolul. Anya persze magyaráz teljes lendülettel: "Bence! Nééégy éves kisfiú!" Mire elkezdtem fülelni, addigra eljutottak odáig, hogy már csak le kellene írni a kissrác nevét, meg is van odáig, hogy B-E-N. Ekkor anya megint alakít, elkezdi ismételgetni teljes átéléssel: "Cö!... Cö!... Cö!" Zsanival ekkor már szakadtunk a röhögéstől; azért gyorsan lebetűztem angolul az idegenvezetőnek a nevet, hogy haladjunk.

   A csúszdapark állat volt, csúszkáltunk, napoztunk, igazán klassz volt minden. A kedvencem az a csúszda volt, amin gumival kellett lecsúszni. Nekem így sikerült: :D

   Szóval óriási móka volt, jól el is fáradtunk, mire hazaértünk. Este azért még elmentünk sétálni a városba, és koktéloztunk is egyet, ha már ott voltunk. :)

      Másnap pihengettünk kicsit, aztán egész nap a parton döglöttünk, hogy legyen valami szinünk is. :) Ez inkább Zsaninak jött össze, én szerintem elértem a barnasági maximumomat. Ez a nap is klasszul eltelt, este a teraszon iszogattuk az Ouzonkat (mi mást? :)) Zsaninak nem jött be ez a pia, ezért rám hárult az egész üveg elpusztítása, amit nagy duzzogva magamra vállaltam. Persze óvatos duhaj módjára mulatoztunk, amúgy is gyorsan az ember fejébe száll ez a fehér lötty. :) 

egyenlőre ennyi, aztán irány a Meteorák és Skiathos!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.