Persze ilyen frankó pálcám nincsen, pedig az biztosan megkönnyítené a dolgomat. :)
    Ám nem feledkezhetünk meg arról az apró szeletéről a koleszosoknak, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva felfogják, hogy ők tényleg kollégiumban laknak, és ők tényleg diákok. Tudjátok, iskolába járás, tanulás, meg ilyesmi, a szokásos cucc...
    Tulajdonképpen egy kollégiumi nap a békés egymás mellett élés jegyében zajlik, a neuralgikus pontok a stúdium és a takarodó.
    A stúdiumon tanulni kell, bármily meglepő is. Persze nálunk sosincs semmiből házi, soha sem kell tanulni, ismételni. Ha esetleg valaki dolgozatot ír, arra tuti nem kell készülni. Arany élet. Ekkor persze próbálok a lelkükre beszélni, általában vajmi kevés sikerrel, főleg, ha van egy-két antiszociális egyed is a stúdiumon. Erre még ki kell találnom valamit.
    A másik gond még a takarodó. "Le kell feküdni? Ne már!" Uram Isten, mintha én találtam volna ki az éjszakai alvást, és csak akkor kéne lefeküdni, amikor én vagyok az éjszakás. Mondjuk ez kisebb százaléknál játszik be, főként a mezgéseknél, akik nagy vonalakban panziónak tekintik a koleszt (tisztelet a kivételnek, mert olyan is van!). Ja, meg a legnagyobb, erről majd' megfeledkeztem: kedden éjjel valamelyik majomivadék bekente a kilincsem fogkrémmel. :D Anyám, hol vagyunk, az általános iskola hatodikos kirándulásán? :D Mindegy is, nem nyúltam bele, csak nevettem egy jót.
    Nagyjából ennyi lenne: próbálom őket rávenni, hogy nem csak a mobil-baszkurálás az értelmes tevékenység. Lehet helyette velem történelemről, irodalomról, politikáról, zenéről beszélgetni. So, nem olyan rossz ez, vannak kölkök, akiket kifejezetten kedvelek, úgyhogy még nem tartok ott, hogy "jáááj, megint dolgozni kell mennem". Frászt, szeretem azt, amit csinálok. Always look on the bright side of life. :)