A legfrissebb hírek szerint meghalt Horn Gyula, a pufajkás. Volt miniszterelnök a rendszerváltás után, annak ellenére, hogy neki még Magyar Dolgozók Pártja-tagkönyve is volt. Ugye a magyar is nehezen tanul, de könnyen felejt.
  Szóval Gyula bá, a tömények nagy barátja, azzal vívott ki nagy elismerést, hogy '56-ban tagja volt a Hunyadi-zászlóaljnak, amely a megtorlás élcsapata volt. Értsd: a szovjet csapatoknak segédkezett a magyar forradalmárok kiírtásában. Szép volt, Gyula. :/ Amikor ez napvilágra került, nagyon szimpatikusan ezt nyilatkozta: „Pufajkás voltam. Na és?” Korrekt. (Ja, a német muriban való jó lépéseit magasról leszarom.)
    Nos, ezek után sok könnyet nem ejtek érte, lehet megkövezni nyugodtan. Hogy a hullagyalázás teljes legyen, az internet szennyéből most feltúrok egy viccet:
Egy napon meghal Horn Gyula. De minden virág elhervad a sírján. Először hívják a holland kertészeket, de bármilyen tudományos módszert is alkalmaznak, az összes tulipán napokon belül elszárad. A francia kertészek is felsülnek, sőt a bolgárok is. Hosszú tanakodás után helikoptert menesztenek Bábolnára a Pista bácsiért, mert ő mindennek tudója. El is hozzák az öreget, lehajol a sírhoz, felvesz egy göröngyöt, majd sokáig porlasztgatja az ujjai között és erőteljessen csóválja a fejét. Mindenki feszülten figyel, mikor végre az öreg megszólal.
- Itt soha az életben nem fog nőni semmi, nem hogy virág ! - Miért ? - kérdezik kétségbeesetten.
- Túl mélyen van a ganyé...
Jó éjszakát.